Album: Szörnyeteg
Előadó: Mudfield
Megjelenés ideje: 2021.12.23.
Kiadó: Keytracks
Származás: Magyarország
Váratlanul ért el engem a szeghalmi srácok harmadik albumának híre. S miután túlestem a „Most is csak egy év telt el?” és ehhez hasonló gondolatokon, a borítóra tekintve újra felszökött a homlokom; az asszociációim teljesen rossz irányba vittek. A Szörnyetegnek egyébként nagyon is mutatós az artwork-je, ám ez az első olyan front, melyen nem jelenik meg (egyértelműen) a tradíció, a rurális természetközeliség, no meg persze a nagybetűs OTTHON, az enyhe, mégsem annyira bújtatott, a Mudfield egyes számaiba nagyon puhán, szépen beleszőtt lokálpatriotizmus. Még a Nightrain néven kiadott EP vízparton ücsörgésében is felsejlik ez, de az azt követő borítókon látható elemek (az I Will Be EP nádkunyhója és az előtte ücsörgő pásztor, az első nagylemezen látható alkotás, melyet Bödecs Andris készített, valamint a Kelet Népére rajzolt, alföldi pusztával egybeolvadó, kaszát hordó parasztember) is rendre ezt tükrözik. Bár a Szörnyeteg dalaihoz érkezett videók és designok később megnyugtattak, a front mégis arra engedett következtetni, hogy ezúttal bizony valamiféle stílusváltás fog következni. Hát (szerencsére) nem ez történt.
Többen szintén megrökönyödtek azon a merész húzáson, hogy a srácok pont az ünnepek előtt egy nappal tették közkincsé az új korongot. Nekem erről egyből beugrott az, amikor pár éve a fővárosi Tiansen az első (és eddig egyetlen) nagylemezének megjelenését az év utolsó napjára időzítette. Számomra inkább elismerésre méltó ezzel kapcsolatban a Mudfield hozzáállása, szimpatikus ez a fajta árral szembe úszás (vagy épp széllel szembe hugyozás, ha úgy tetszik). És egyébként is; lehet még lovagolni ezen a dátum kérdésen, de felesleges. A rajongók így is sz@rrá hallgatják ezt a lemezt is.
Ami nem véletlen. A Szörnyeteg egy igen komoly album lett. Tisztelem a folyamatos, fegyelmezett és tudatos építkezésüket (Szarka Joseph hathatós segítségével, amit mi, rajongók is köszönünk!), ám én még mindig várok egy nagy-nagy ugrást, egy olyan igazi, korszakos albumot, amire eltátom a számat és azt mondom: „Azt a kurv@!”. Ez a korong egyelőre még benne van a fiúkban, de a harmadik lemezen is rengeteg fejlődés látszik. Erősödött például a hangzás (bár eddig is príma volt), a hangszeres szekció előtt pedig emelem a kalapom. Gyomorszájban dübörög a dob, a basszus öblös, ahogy kell, ám én a gitárok esetében érzem leginkább a fejlődést. Az hagyján, hogy mutatós kis szólókat, olykor meg ikergitár témázásokat kapunk a vastagabbnál-vastagabb riffek mellé, de igazán az fog meg az új dalcsokorban, hogy a metal-on belüli, könnyen befogadható stílusuk ellenére, amennyire tudnak változatosságot és enyhe progresszivitást is visznek a pengetgetésekbe. Az eddigieknél erőteljesebben.
Alapvetően előremutatóbbnak érzem a korong második felét, elsőként így a Káros szenvedélyt említeném, mely egy egyértelmű koncertnótának ígérkezik, inkább a verzék szokatlan és érdekes dallama és a hangulatos szóló miatt emelendő ki ez a szám. A Diószegi Kikivel közös Őrláng bár nem hibátlan, de igen agresszív és változatos tétel, dalszerkezete pedig szokatlan a Mudfieldtől. Kiki mester mostanában elég sok helyen feat-el, ez nem is véletlen, itt is baromi jó kis plusz ízt énekel, hörög bele a trackbe. A Hajnali idegen bólogatós menetelése és groovolása egy igen ragadós dallamba csap át, ennek a számnak a refrén az igazi erőssége. Az Új generáció szerintem a Szörnyeteg legerősebbje, ami nem véletlen kapott el nagyon. Zeneileg is nagyon ott van, egyszerre újdonság, mégis tipikus Mudfield, ám a mondanivaló dübörög igazán a mellkasomban. Mivel nagyjából egy idősek vagyunk a srácokkal, ezért nagyon elkapott az a fajta kilátástalanság-érzet, ami ebből a dalból tükröződik. Földünk pusztulása, a negatív társadalmi és „kulturális” elemek elburjánzása, a fiatalabb generációk eltérő és adott esetben nem túl jó működése; ez mind benne van ebben a tételben. Meg még csomó minden.
Az Új generációt követő címadó egyes dallammenetei már ismerősek korábbról, míg a refrén nekem túlságosan Zanzibáros, ám a szám második felében hallható szövegmondás, kántálás ötletes. A lemezt záró Napfénytengert remélem annyiszor, vagy még többször fogják játszani a rádiók, mint a Kelet népének zárótátelét (Hullócsillagok). Tetszik, hogy a Napfénytenger hangszerelésében ennyire slágeres lett, s ennyire kilóg a dalcsokrából. Gyönyörű, magával ragadó, tekintetet párásító szám…
Ha már az imént említettem a slágerességet, akkor vissza is ugranék az albumot nyitó kvartettre. Az Ébresztő egy ötletesen elkapott nyitány, közepesen gyors, pogóban szaladgálós, sűrűn bólogatós, refrént már másodjára együtt éneklős tétel. A Szív egy szintén erős nóta, mindent felsorakoztat, ami a Mudfield erőssége, a ritmus és hangulati váltások a kedvenceim benne. A Menedék eleje, a kiabálós indítás nekem nem igazán jön be, a melodikus refrén és a tartalom annál inkább. Egy szám maradt még ki, ez pedig a Nincsen szerencsém, mely zeneileg visszafogott, lágy annyira, hogy tavaly A Dalt is megjárhatták vele. Megénekeltetős, tapsolós, együtt éneklős, sárkányos, királylányos. De, amikor szól, mindig mosolygok és dúdolom.
Ha már említettük A Dalt, ott utóbbi szám szövegét érte kritika, s, ha jól emlékszem, pont Nagy Feró még Kovácsovics Máté tájszólására is beszólt. Szerintem a f@sza muzsikán túl pont ezek azok a Mudfield-összetevők, amik sokunkat a csapat mellé állítottak és rajongóvá tettek. Szerintem Máténak még sikerült is fejlődnie erre az albumra (hogy mást ne mondjak, például a rekesztései még jobban erősödtek a Szörnyetegre), az ő érdekes kiejtése és sajátos hangja az, ami előszörre és könnyen megjegyezhető a Mudfield muzsikájából. Bár néha én is úgy gondolom, hogy a szövegvilág és a dalszövegek szerkezete lehetne változatosabb, ugyanakkor pont Máté szókészlete, gondolati- és dallamvilága azok az attribútumok, amik 10 másodperc hallgatás után felismerhetővé teszik a Mudfield zenéjét. És ez szerintem hatalmas erény.
A Szörnyeteg egy teljesen jól sikerült következő lépés a banda életében. Bár, ahogy említettem, én még várom az igazi áttörésüket, ám abban biztos vagyok, hogy, ami az én tinikoromban a Depresszió, a Road vagy az Alvin volt, az a 2020-as évtizedben a Mudfield lesz. Én nagyon szorítok, hogy így legyen!
Pontozás: 8/10
Írta: eNVé
Mudfield elérhetőségek:
