Album: Zeit
Előadó: Rammstein
Megjelenés ideje: 2022.04.29.
Kiadó: Universal
Származás: Németország
Sziasztok! Bilics Dávid vagyok, gépészmérnök végzettséggel rendelkezem, és ez egy tök fölösleges információ azzal kapcsolatban, hogy nagyon örültem, amikor eNVé szívesen vette az ötletemet, hogy írnék egy cikket a MusicTunnel-re. „Ha nagyon sz@r lesz, úgyse tesszük fel.” – mondta, így hát nincs is vesztenivalóm. Amúgy is lett egy igen aktuális téma; egyik személyes kedvencemnek, a Rammstein-nak április 29-én jelent meg új albuma, a Zeit. Remélem a 2023-as budapesti koncertre nem készültetek rá úgy, mint én, és megúsztátok a csalódást…
Egy biztos; ahogyan másokra, úgy rám is más hatással van egy szám első hallgatásra, és mondjuk tizedjére. Így még a Zeit-ot is sokat kell hallgatnom, de nem azért mert kényszer, hanem mert nagyon király lett!
Egy jó albumhoz jó első szám kell. Pipa. Az Armee der Tristen (Szomorúság hadserege) c. darabban komoly reflektorfényben tündökölhet a banda szintetikus hangjaiért felelős tagja. Az első pillanattól olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film betétdalát hallgatnám. Például a Szárnyas fejvadászét. Amúgy zúzda a szám, hozza az elvártat.
Mindjárt második a címadó, amit már sokat hallhattak azok, akik követik az új megjelenéseket. Erről azért már erős véleményem alakult ki. A banda melankolikusabb hangulatú oldalát mutatja be. Ha az elején erősen figyeltek, még egy kis karácsonyi hangulatú csengőszó is kihallatszik. Aki tud németül, érezhet egy minimális, Rammstein-tól megszokott közhelyességet: „Zeit, bitte bleibt stehen, bleibt stehen“ = „Idő, kérlek állj meg, állj meg“ vagy „Wenn unsere Zeit gekommen ist, dann ist es Zeit zu gehen“ = „Ha eljött az időnk, akkor itt az idő hogy menjünk“. Meg is beszéltük eNVé kollégával, hogy németül jobban hangzik, de ez persze ízlés kérdése. Aki undorodik a német nyelvtől, az úgyse sűrűn hallgat Rammsteint. Egyébként ez a leghosszabb tétel az albumon, a klipet meg csak erős idegzetűeknek ajánlom, és NSFW (Not Safe for Work), szóval inkább privátban nézzétek…
Schwarz (Fekete): Egyből azt gondoltam magamban: Na ez az album milyen kis nyugis lesz. Személy szerint örülök a hangsúlyozott basszer-témának. Nem erre a számra lesznek a nagy pogók a bulikon, ez inkább az az öngyújtó – manapság inkább telefon – lengetős-féle tétel.
A Giftig (Mérgező) robbant be nálam eddig az albumon a legjobban, hála az égnek, ez végre újra pörgős. Van egy kicsi multikulti fílingje, főleg a vokálok belépésekor érzek benne egy kis arabos beütést, egy kis ázsiai fűszerezést. Ütős dal, beleillik a képbe.
Zick Zack (Nyissz-Nyissz): Szintén pár hete már megjelent ízelítőként, elég jó marketing volt az albumhoz. Itt elsősorban a klipre térnék ki. Hát az is ütős, és illik a dalban megfogalmazott társadalomkritika vizualizálására. Megszokhattuk már, hogy a Rammstein nem kerülgeti a forró kását, klipjeik nagyrésze megbotránkoztató, így van ez most is. De a Zeit klipjéhez képest ez esti mese…
A következő szám az OK. Elsőre azt hittem pár másodpercig, hogy a Spotify megbolondult, aztán persze gyorsan ismét jött az összetéveszthetetlen hangzás. Az OK rövidítést újraértelmezték dalszövegükben a németek. Ha kapcsolatot próbálnánk a dalaik között felépíteni, akkor valahol az Ohne Dich (Nélküled) c. romantikus darab után jönne ez: OK = Ohne Kondom (ohne = nélkül).
Az előző három, viszonylag pörgősebb tétel után jól esik a Meine tränen (Könnyeim)-féle lassítás. Mint egy jól szerkesztett koncert esetében, úgy az album szerkezetére se lehet egyelőre panasz. Ugyanakkor nem hagy mély nyomot; nem jó, de nem is tragikus.
Angst (Félelem): A számhoz tartozó klip a szokásoshoz képest egészen szofisztikált; vagyis nincs benne semmi véres vagy meztelen. A társadalomkritika itt is erős, nyilván ez a dalszövegből is visszaköszön. Az önmagából kikelve, szinte őrülten üvöltő énekes a dal második felében hallatja az egyik kedvenc témámat tőle. Igazi stressz levezető!
A Dicke Titten (Nagy Mellek) bohókásan indul, utána pedig jöhet ismét a szokásos zúzda, a versszakok szeletelősen metalosak, a bridge-ek is, viszont a refrén olyan, mint egy szappanopera felvezetője (na jó, persze szól egy kis elektromos gitár pluszba). Igazából nem tudom hova tenni a számot, valószínűleg a banda is csak szórakozott egy jót a megírása közben.
A Lügen (Hazugságok) eleje mintha csak Lindemann egyik álma lenne. A dalszöveg alapján épp kellemes lantjáték mellett tesz egy mezítlábas sétát a tengerparton. Át is jön a hangulat. Megvillan egyből az énekes/költő mély, rekedtes, búgó hangja, ami olykor semmiképp se nevezhető éneklésnek, de azért szeretjük. A váltás itt is hirtelen jön. Mit is mondjak? Imádom. A számban végig váltakozik a lírai kellemes sorok, majd a metal kettőssége. A szám közepén található ritmikai frissítés is jól sikerült. Nagyon furcsa, de ugyanakkor érdekes az énekes hangjára helyenként alkalmazott effekt (auto-tune) is, főleg, amikor hisztérikus hangulatba kerül az előadása.
Ha már beszéltünk a, véleményem szerint fontos albumszerkesztésről, akkor ugye az utolsó számnak is illene ütnie. Ez olyan, mint egy koncert végén a ráadás; általában ott hangzanak el a legnagyobb slágerek. Az Adieu (Viszlát) viszont egy jó, közepes dal az albumon. A németül nem tudó hallgatók most megérthetnek pár szót, persze azért túlzás nincs. Ez amúgy is bevált szokás, kulturálisan színesíti a darabot. Azért újra előjön a közhelyesség: „Adieu, Goodbye, Auf Wiedersehen!” Lezáró mondatukban: „Die Zeit mit dir war schön.” = „Az idő szép volt veled.” Egyértelműen utalva az album címére, és hogy milyen élményt okoz a hallgatónak.
Igaz is, hiszen jól sikerült az egész korong, persze vannak jobb s rosszabb tételek, mindenki magának dönti el melyik dalt melyik csoportba sorolja. Kevés ilyen banda van, akik alakulásuk óta fix felállásban dolgoznak. Ez mindenképpen hozzávalója a jó együttes receptjének. Másik fő alkotó elem az összekeverhetetlen stílus, ami jellemzi a német zenészeket. Ez is átitatja az egész lemezt.
Fenti véleményem persze teljesen szubjektív. Ha egyetértetek, ha nem, írjátok meg miben és miért!
Pontozás: 9/10
Írta: B. Dávid
Rammstein elérhetőségek:
