Végre visszatér A hónap 12 dala rovatunk!
Mostantól újra minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új számot az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért tevékenykedő arcot hívunk meg, hogy segítsen minket a válogatásban a 12-ből 3 dal ajánlásával.
Ehavi vendégünk nem más, mint Kovács Greg, aki a smoker metal hazai helytartó csapatának, az idei Wacken-t is megjárt Red Swampnak (FB oldalért katt ide!) az énekese, valamint az Open Music Channel (FB oldal itt!) oszlopos tagja. Közös cikkünkhöz kellemes olvasást, jó zenehallgatást kívánunk!
del.grady: alienated
i feel like i’m not from around here.
Crash-landed in some foreign field
but i’ll never stand on your side
because you represent everything that i’m not.
Kókai Barni bármit csinál, azt én valahogy nagyon élem. Mostanában nagyon egy hullámhosszon rezonálok az általa létrehozottakkal, legyen szó a LYR X podcastról, a The Southern Oracle legutóbbi albumáról (Exodus Aesthetic) vagy az azóta kijött, legújabb trackről (Terrorizer). Az az igazság, hogy a november 4-én érkezett albumot (moor yruj – érdemes visszafele olvasni) még egyelőre emésztem, de már a bemutatkozó del.grady nóta is nagy port kavart. Röpködtek (röpködnek) kommentekben az indulatok, holott Barni ebben a projektjében a hip-hop iránti szeretetét éli ki, a TSO-hoz hasonló, ám talán kevésbé komolyan vett, mégis sarkos mondanivalóval. Nem kell ezt túlgondolni. Spoken word cuccról van szó inkább, mint rapről, a kormány- és társadalomkritika ötletesen, de itt is jelen van. És olyan jó kis dallammal bír, hogy bemászik az agyadba. Nem biztos, hogy be fog jönni, de próbálkozni érdemes vele. Szerintem komoly cumó. (del.grady YT) /eNVé/
Blind Myself: Akárki fia
Akárki fia vagyok én,
keveredik bennem a vér.
A sok ezer nemzedék
lassan összeér.
Megtörtént az, amire talán senki sem számított: új Blind Myself dal látott napvilágot hat év után! A hazai metal underground talán legeklektikusabb formációja nemrégiben újra összeállt, hogy néhány koncertet adjon, és azt is tudni lehet, már, hogy több új dal is készülőben van. Ezek közül került ki egy videoklippel megtámogatva az Akárki fia, mely számomra abszolút a Négyszögöl lemez dalait idézte minden tekintetben. Éppen ezért ne egy progos death metal dalra számítsunk, az Akárki fia ugyanis zeneileg egy már-már túl langyos, ugyanakkor popsztárokat megszégyenítően fülbemászó nóta lett. A szövegen pedig kedvére elagyalhat mindenki, hogy mit is jelent valójában. (Blind Myself FB) /mäyräkoira/
soviet monday: RENEGÁT
Már mindjárt megvan, csak ki kell várni
És izmosan fogok cigarettázni
A problémáimra meg sosem lesz panasz
Deák Bill Gyula leszek minden hétköznap
Továbbra is kitartóan tartja magát ahhoz az ötödik single-jét megjelentető soviet monday, hogy minden egyes megjelenésével teljesen más arcát mutatja. Minden eddiginél rockolósabb köntösben tekinthetjük meg az ambiciózus jövőképet és tudhatjuk meg, hogy lesz itt majd minden bűnös élvezet rövidesen, beindul a szekér. Csapjon hát az arcokba a menetszél! (soviet monday FB) /tommy_dockworker/
iamyank: Láttam a jövőt meghalni
Hallani akarom, hogy milyen lesz a holnap.
Iamyank sokadik oldalát mutatja meg vadiúj nagylemezén, melynek címadó trekkje csak még több kedvet csinál az anyaghoz. Yank több, mint 10 éve színesíti a hazai zenei palettát, rendre kiszámíthatatlan, hogy milyen inspirációk által vezérelt cuccal fog előjönni, nagyon izgalmas srác. Minden friss iránnyal hozzátesz az eszköztárához, mely elemeket később profin építi bele aktuális kiadványaiba. Sosem éreztem kifejezetten „boldog” zenének a tört ütemeken folyó dallamszilánkjait, de mindig az volt a benyomásom, hogy a sötétségben gyakran megcsillan a remény. A ritka, pozitív hangulati kapaszkodók ízlésesen és finoman vannak tálalva, hatalmas atmoszférák és szuggesztív hangképek jellemzik a zenéjét. Ráadásul ebben a dalban Yank hangja is jelen van, külön örültem neki, hogy ezt a korlátot is sikerült átlépnie. Ne számítsatok egyből, könnyen befogadható, ragadós popdalra. Itt borongós, pőrén megfogalmazott, de ezáltal még hatásosabb üzeneteket lehet felfedezni a megszólalás és sound design szempontból kifogástalan és fület gyönyörködtető elektronikában. (iamyank FB) /Greg/
Sungazers: BULI
Bully van. Amit aputól kaptunk gyere, verjük el a budiban.
Géczi Gergő Sungazers projektjéről korábban, pár hónapja már olvashattatok itt nálunk, A hónap 12 dala rovatban, de az új track olyan erős, hogy ezúttal se, hagyhattuk ki. Bármennyire is minimál, és enyhén trash a hangzásvilág, a BULI (ami inkább Bully) egy nagyon is komoly tétel arról, hogyan adjuk, örökítjük, tanítjuk, éltetjük, mutatjuk, szívleljük, jutalmazzuk az erőszakot és hogyan szövi át az egész létezésünket. A bölcsőtől, az iskolán, a hitvesi ágyon, a munkahelyen át … talán nem kell mondanom, hogy meddig. És különben meg iszonyat kellemetlen és dühítő rájönni, hogy a pszichológusokat nem nekünk kéne fizetni, hanem a kis k*csögöknek, akik valahol, valamikor, az oviban vagy a melóhelyen terrorizáltak minket. Ebben a számban ijesztő módon mindenki megtalálhatja magát. Aki nem … áhh, inkább hagyjuk… (Sungazers FB) /eNVé/
Türböwitch: Fuck Off in Hell
A Rottenkiller utcai pózergyilkos brigád második, Fullmoon Liquorthropy című nagylemezének újabb előfutáráról van itt szó, ami pontosan azt hozza, amit vártunk tőle. Circle pitbe hívogató tuka-tuka és mocskos gitárriffek gondoskodnak a kiváló hangulatról, a a blackes károgásokat pedig klasszikus heavy metalos sikoltások törik meg, a dal tehát mondhatni minden olyat tartalmaz, amire a magunkfajta egyszerű blackened thrash/punk-rajongó vágyhat. Nagy megoldások és különleges zenei megfejtések nincsenek, a Türböwitch mondhatni hozza a kötelezőt. Söröket a kézbe, irány a pokol! (Türböwitch FB) /mäyräkoira/
Barkóczi Noémi: Nagyvillanyok
Mi lenne hogyha egyszer én is a fénybe állnék?
Menekülés helyett valami újat csinálnék?
Hagynám, hogy nézzenek és visszanéznék rájuk
Hagynám, hogy a bőrömhöz érjen aurájuk
Klipajánlóval folytatnám, elvégre Barkóczi Noémi tavalyi albumát és annak egyik legjobb dalát aligha kell bemutatni bárkinek is. Ha moziba nem is jutunk el vizuálisan, egy pesti házibuli azért kijutott nekünk, hogy szembesüljünk vele, mennyire valóságos ilyen körülmények között is magányosnak érezni magunkat. Valahogy csak jó lenne egyszerűbben lenni, de az, hogy körülöttünk annyi embernek sikerül, nem teszi ezt könnyebbé. (Barkóczi Noémi FB) /tommy_dockworker/
Nagyúr: Sarkok számlálása
Éjjel minden szinten szinte minden ember fél,
de mindenért a hibás az a nyomorult napfény.
Számomra először az Isten Háta Mögött oldotta fel azt a szekunder szégyent, amit akkor éreztem, ha meghallottam metál alapokon magyar szöveget. A Kanyarodási Ceremónia örök nyomot hagyott bennem, azóta mindig nagy érdeklődéssel várom Pálinkás Tomi új projektjeit. Az ő dalait is körbelengi a kiismerhetetlenség. Van egyfajta kutya-macska mivolta a számoknak, amiket ír, amitől esetleg egyből klasszikusok lesznek, de minimum kurva érdekesek. A Nagyúr engem már az első, Túl Rövid című avantgarde sztóner trekkel megvett kilóra, a Sarkok számlálása egy kicsit a régi IHM-es megoldásokra emlékeztet, de mégis új megközelítésből. Tomi hatalmas refrénmesterré nőtte ki magát, egymás után dobja ki a fülbemászó dallamokat, amik néha elvont-, de a Sarkok számlálása esetében egyszerűbben meghatározható témákat dolgoznak fel. Rendkívül széles spektrumon mozog zeneileg. Ez az, ami a legjobban tetszett a korábbi dalaiban is; a ragadós, együtt éneklős témákat kurva jól kiegyensúlyozzák az elborult, zaklatott riffek és elszállások. (Nagyúr FB) /Greg/
The Idoru: One Word
At nights a ghost is talking to me
The moon paints your shape on the wall
The summer wind blows your scent away
A part of me slowly fades
Koromból adódóan én csak épphogy elcsíphettem a The Idoru-t a fénykorában, így széles mosollyal üdvözöltem a csapat pár évvel ezelőtti újraéledését, azt meg különösen, hogy ez az old school felállással történik. Egyébként Bödecs Andris többi projektjét (Poison Alley, This Calling) talán még jobban imádom, de azért az újraindulást követő, legutóbbi The Idoru EP (Old Songs) és az azóta érkezett trackek is rendre beköltöznek a fülembe. A One Word egy hagyományosabb megközelítésű (az előző nóta, a The Loneliest Drive-hoz képest mindenképp) punk-hardcore tétel, nagyon kellemes, bár melodikus-melankolikus, mégis felpezsdítő hangulattal. Talán nem is kell ennél több, csak koncert-koncert-koncert. Hogy együtt üvölthessünk, együtt létezhessünk! (The Idoru FB) /eNVé/
DB Armitage: Landslide
A DB Armitage nem más, mint a hajdani Volkova Sisters Berger Dalmájának szólóprojektje, a Landslide pedig a legújabb dal, amit a szorongással töltött éber éjszakák témája ihletett. Számomra, aki az elektronikus zenék világában éppen hogy csak fél lábbal van benn, a Landslide egy dreampop/darkwave szerzeményként aposztrofálódott, habár a dark előtag inkább afféle jóleső nosztalgikus melankóliaként érhető tetten. A szorongás mint ihlető téma, egyáltalán nem volt számomra észrevehető, úgyhogy meg is lepődtem, amikor később a Telekom Electronic Beats cikkében erről olvastam. Éppen ezért nyugodt szívvel merem ajánlani a nótát a könnyedebb (zenei) témák kedvelőinek is. (DB Armitage FB) /mäyräkoira/
Flanger Kids: Start Over
Am I running away
not willing to face
all of this tension?
Kedves könnyedség lett úrrá rajtam Szczuka Panka és Gyarmati Fanny új tételétől. A ritmus uralta Start Over úgy tart önvizsgálatot és tűnődik egy keveset a létről, hogy tartózkodik a melankolikus merengéstől. Átjár a klip mezei felszabadultsága még a dilemmák között is, miközben azért jóval többről van szó, mint hogy de szép kék az ég, főleg, hogy fekete-fehérben látjuk. (Flanger Kids FB) /tommy_dockworker/
Nest of Plagues: Helion
Everyone's tomb reads the same Epitaph,
They’re waiting for judgment
but won't create their own path.
A NoP eléggé megszorongatott minket a Red Swamppal a Wacken Metal Battle Hungary-n, nem sokkal lettek másodikak, azóta közelebbről figyelem a banda munkásságát. Már a versenyen is nagyon meggyőzőek voltak a színpadon, a legújabb lemezük (To Kill a God) pedig igazán király lett, ahogyan a rajta szereplő, újonnan, klipel érkezett Helion is. Kompromisszumoktól és felesleges sallangoktól mentes gyalu. A pokolba hangolt gitárok rendkívül agresszívan egészítik ki az igazán erős és sokszínű, hörgős vokálokat, így jobban elkülönülnek a témák, nem unom meg félúton a dalokat, mint sok jelenlegi műfajtársnál. A riffek egyszerre modernek és idézik fel a nyomon követhető hatások legjobb pillanatait, a ritmusszekció pedig megbízható és érdekes képletekkel támasztja őket alá. Az új album a világ bármely metálszínterén megállja a helyét, abszolút kiemelkedik az idei megjelenések sorából, remélem messzire viszi őket és megtalálják a nekik méltó hallgatóságot. (Nest of Plagues FB) /Greg/
Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
