A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért tevékenykedő arcot hívunk meg, hogy segítsen minket a válogatásban a 12-ből három dal ajánlásával.
Ehavi vendégünk Székely Andris, a thrash metalban utazó Atrox Trauma riffmestere, aki három igen súlyos underground metal-csemegét ásott ki a föld alól.
Kellemes alámerülést!
Trident: Sodrás
Mit elvetettünk
Bízunk benne, még kinő
Minden ráncunk
Rozsdából szőtte az idő
A Trident újraindulása óta már a második magas minőségű korongot gurítja elénk. Ezúttal elég sok emberhez eljuthat a srácok igéje, hiszen az aktuális Hammer World (2022. november – 2023. januári szám) mellékleteként érkezett meg a Mélyre vág. A Sodrás az album pofás nótáinak méltó előfutára volt még november elején. Nekem alapvetően nem szokott tetszeni, amikor direkt, stílushoz igazodva koszosra vannak keverve a dalok, ám a Sodrásnak (ahogy a lemez többi dalának is) nagyon jól áll ez a kicsit visszhangos, leheletnyit tompa sound; kellemesen eltalálták a megfelelő arányokat.
A nóta hű a nevéhez, erősebb tempóval bír, s amellett, hogy igyekszik felhívni arra a figyelmet, hogy nem figyelünk oda a hétköznapok mellett elfolyó, elfogyó életünkre, számomra azt is jelenti, hogy hiába teszünk bármit, az idő kegyetlenül és visszafordíthatatlanul sebeket ejt rajtunk. És ezekbe előbb-utóbb bele fogunk halni. Szóval használjuk ki, amíg lehet!
Például hallgassunk olyan menő, egyszerű, mégis ötletes szövegekkel ellátott, grunge-hatású, őszinte rock trackeket, mint amik a Mélyre vágon szerepelnek! (Trident FB) /eNVé/
Stoneblood: Everlasting Breath
Nem, nem a Junkies kezdett el black metalt játszani, vagyis de, de nem egészen úgy. Nagyjából egy éve már, hogy a hazai black metal underground tevékeny figurája, P. elhunyt. A Junkies roadjaként és technikusaként is működő P. fel nem használt dalszövegeibe zenésztársa, Gravel Shores lehelt életet, melyhez a Junkies többi tagja is csatlakozott. Szép módja ez a megemlékezésnek és a láng továbbvitelének, az eredmény pedig meglepően színvonalas. Noha Gravel Shores komoly black metalos múlttal bír, a Junkies punkjaitól nem feltétlenül vártam volna, hogy sikerül felvenniük a lépést. Az Everlasting Breath az eddig nyilvánosságra hozott három dal legjobbja, Szekeres Andris tiszta éneke nagyon megdobja a produktumot, mely a jelenlegi, sokszor ötlettelen black szcéna nagy részét kenterbe veri. (Stoneblood FB) /mäyräkoira/
Cz.K. Sebő: Értelmet
Tudatot keres az 'itt'-ben
Kapaszkodik a hitben
Leülök melléd a mélyben,
Ha választ akarsz, az nincsen
Egy éve már megjelent egy demo formájában ez a dal, most az akusztikus gitárra többet bízva tér vissza. Már ott tarthatnánk, hogy akkor hát merengünk egy ritka jót instrumentális ölelésben, amikor megszólal a szöveg. És nagy kár lenne érte, ha nem szólalna meg, egy fantasztikus versről beszélünk. A tér nem határoz meg már semmit, egyszerre vagyunk nagyon közel és nagyon távol, kézzel fogva és csak képzelve, szeretve sokmindent és semmit sem tudva. (Cz.K. Sebő FB) /tommy_dockworker/
Devoid: Cheapest Fake Of All
Hatásos ízelítő a zenekar új EP-jéről, egy király videoklippel megtámogatva. A dal témája, hogy az emberek hogyan használják a közösségi médiát arra, hogy kamu képet fessenek saját magukról és az életükről, illetve, hogy ez hogyan torzítja az emberek valóságérzetét, elsekélyesítve ezzel a kapcsolatokat. A szám elejétől a végéig benne van az a düh és agresszió amit ez a jelenség elleni tiltakozás vált ki. Komoly zúzás megy 4 percen keresztül, de úgy, hogy közben változatos marad. (Devoid FB) /Andris/
MORDÁI: Tavaszi szél
A MORDÁI első lemeze is különleges helyen szerepel a szívemben, így nem volt kérdéses, hogy az új dalcsokrot (Álom esett a szememre) is sokszor fogom pörgetni, oda-vissza. Megadták a fiatalemberek a megjelenés módját, hiszen hiába van már kint az album egy ideje, azt csak bizonyos természetközeli helyeken, adott koordinátákon lehetett csak meghallgatni. Mekkora ötlet már?! Most viszont már bármelyik halandó számára, bárhol hallgatható a lemez (füleljétek meg az egészet)!
A pszichedelikus, stoner rockzenével vegyített népdalok és folk hagyományok megjelenése igen sajátos a MORDÁInál, ezért voltam különösen kíváncsi, hogy egy olyan dalt, ami annyira a vénáinkban van, mint a Tavaszi szél, vajon hogyan fognak átalakítani élvezhetővé. Hát nagyon f@szán! Annak ellenére, hogy vártam volna valami Fricskát (jaj, nem, nem azt, te jó ég…), hiszen ezen népdalnak rengeteg verziója ismert (elég, ha csak az ének-zene tankönyvekből tanultra, vagy az attól merőben eltérő, moldvai variánsra gondolunk), egyáltalán nem voltam csalódott, hogy egy teljesen más megközelítésű, 6 és fél perc fölé szökő feldolgozást kaptam. Bódulat, vadnyugat, vadkelet, southern rockra tűz körül búskomoran pipázó pásztorok, barlangok széliben merengő betyárok is a szemünk elé lebeghetnek hallgatás közben… (MORDÁI FB) /eNVé/
Counter Clockwise: Óda a Taposva Törtetőkhöz
Áruld már el, miért jó, hogy seggszagú a leheleted?
A skate punk brigád új lemezének legkurtább dala ez, mely - egy jó cimborám szavaival élve - rövid és lényegretörő. A hagyományos dalszerkezetre nincs is semmi szükség, jó az ott a sarokban, a mondanivalóhoz ugyanis éppen ez a vehemencia illik. (Counter Clockwise FB) /mäyräkoira/
aZorka: Estimese
Mint aki bekapcsolta a tévét és épp
Róla mesélnek estimesét
A negyedénél elnyom az álom
A folytatást majd kitalálom
Általában véve kevés dolgot teszek szívesebben, mint hogy engedem, hogy egy határozott hangulat uralta nóta engem is teljes mértékben leuraljon vele, Lackfi Dorottya új dalában ellenben épp a folyamatosan forgó érzésvilág ragad magával. Persze ezt is tekinthetnénk egy jól körvonalazott állapotnak, végül is az elmosódó határvonalak szabad értelmezést biztosítanak arról, hányfelé is vagyunk, a felvázolt részegség amúgy is megágyaz az ilyen magasröptű elmélkedéseknek. Mértéktartó felszabadultság adatik meg, semmibe sem süllyedve bele igazán, de mindent megcsodálva, mindenen tűnődve és persze szükségszerűen borongva. Nem tudni, jó-e ez így, de nem így lenni van épp elég nap az évben. (aZorka FB) /tommy_dockworker/
Witcher: Hazatérés
Szolga voltam, szabad leszek,
Együtt szállok majd a széllel,
Lecsukódik most a szemem,
Érzem végre hazatérek...
Közel kilenc és fél perc hosszúságú dal a Lélekharang című albumról. Igazából lehetne fél órás is mert hallgatás közben annyira beszippant a hangulata, hogy úgy érzed mintha megszűnne az idő. Nagyon erős az atmoszférája, el lehet tőle szállni rendesen.
Magyar szöveggel szerintem nehéz black metal-t csinálni úgy, hogy ne legyen tőle gagyi az adott dal, de itt ez nem merül fel, nagyon jól illeszkedik a szöveg a zenébe. (Witcher FB) /Andris/
SONYA: Vibes
I stood there alone
Suddenly you’ve started to talk
I didn’t know it was
Divinely planned...
Korbucz Sonyáék zenéjét még az is ismeri, aki azt hiszi, hogy nem. Legalábbis aki látta az Aranyélet 3. évadját, és bármikor végig nézte a főcímet, az tuti hallotta már őket játszani. No, de nem csak onnan érdemes ismerni őket, hiszen amúgy is csodás az atmoszférikus art-alt-rockjuk. Legújabb „gyermeküket”, a Vibes-ot Angliában vették fel, ahol egy hangulatos imázsklipet is sikerült készíteni. A szám kellemes, puhán nyugodt feelingje a közepére kissé morcosba vált, ám a végére mégis puritán módon elsikkad. Mesteri dalszerkezet, egy amolyan keserédes feel-good tételhez. Simán 10-15-ször egymásután hallgatós. Imádom. (SONYA FB) /eNVé/
Csaknekedkislány - A Gólyában ma este
A Gólyában ma este
Vigyázz, ha örmény töményt rendelsz,
A Marxot úgy berúgatta,
Nem ismert rá az Engels
Rögtön azzal kezdeném, hogy sosem voltam még a Gólyában, de az eddig hallottak alapján bennem élő képhez meglepően hozzáillőnek találtam a Kárpát-medence kedvenc tánczenekarának új dalát. Ehhez a rendkívül szépen fényképezett videoklip is biztosan hozzátett, mely nem csak azokat a bizonyos kocsmai filozofálgatásokat illusztrálja igen kiválóan, hanem magát a kocsmát is, mint közösségi teret. Van itt ugyanis mindenféle történés, és habár az egészre rátelepedő marxista kulimász az én szájízemnek kissé tömény, a dal hangulata nagyon el van találva, a zenei színvonal pedig maradt a megszokott. Az új Csaknekedkislány-sláger születésének lehetünk tanúi, azt hiszem. (Csaknekedkislány FB) /mäyräkoira/
Galaxisok: Tánc
Forog a fény.
Megértjük egymást, ő meg én.
Jó ez a szám, jó, hogy nem vidám.
Mind hangszerelés, mind kliptartalom tekintetében felettébb hasonló eszközökhöz nyúltak fizikai értelemben Szabó Benedekék, mint a fél évvel korábbi Ez a nyár keretében, és mégis gyökeresen sikerült elütni az akkori zaklatott szemlélődéstől. A Tánc értelmezhető nosztalgikusan, romantikusan, cinikusan és még sokféleképp, nekem jól esett csukott szemmel beledőlni a dal világába és együtt hallgatni a „nem vidám” számot valakivel, akivel tök jó, hogy együtt hallgathatom. (Galaxisok FB) /tommy_dockworker/
OS: Gaze
Ez az új OS album első száma az intro után. Ha a Heroes 3 zenéit metálosítanák akkor valószínűleg ez lenne a Necropolisé. A lemezindító intro beássa a hallgatót jó mélyen a föld alá, ahonnan ez a zene szól, innen pedig már első sorból hallhatjuk a széles skálán mozgó hörgő, morgó, károgó vokált, ami szerintem nagyon sokat ad a zene hangulatához, így tényleg olyan mintha az alvilágban hallgatnánk ezt a jó kis agyevő death metált. Figyelni fogom ezentúl, hogy mikor és hol koncertezik a zenekar, erre a hangulatra élőben is kíváncsi vagyok. (Os Bandcamp) /Andris/
Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
(Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó legújabb, cikkünkben szereplő száma, így az adott előadó régebbi dalával, illetve vendégünk zenekarának számával színesítettük a playlistet.)
