A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban.

Ezúttal Leindler Milán (facebook oldal itt) vendégeskedett nálunk. Őt számos korábbi bandája mellett jelenleg a Vihar Után zenekarból ismerhetitek. Milán emellett többek között pszichológusként, tanárként is tevékenykedik, ráadásul a Csak ha érdekel podcast-ot is vezeti, szerkeszti.

Közös válogatásunkhoz, cikkünkhöz (amiben a „kivétel erősíti a szabályt”-elv alapján ezúttal rendhagyó módon 12+1 dalt találtok) kellemes olvasást, belemerülést, zenehallgatást kívánunk!

Juhász Marci: Repülni kész madár

Tudod, hosszú volt az út

Az édes kis falumból

De tudtam, hogy ez lesz az életem

Zenével töltött napok

Tőletek erőt kapok

Többé nem félek, jól tudom, mi vár

Kicsit (igazából nagyon) aggódtam, amikor Marci elköszönt a Nomadból. S, bár utóbbi csapatnak még mindig várom az újraéledését, ám örömmel konstatáltam, amikor megjelent az első Juhász Marci szólóalbum (amiről röviden itt is írtunk). Ez az akusztikus világ nagyon jól áll neki, nagyon jó karaktert mutat. A Repülni kész madár pedig már a második lemez, a hamarosan érkező Arccal a nap felé előfutára. A puritán hangszeres kíséret tökéletesen alátámasztja ezt az ars poeticát. Az őszinte, kinyilatkoztató, önleíró szöveg egyszerű-nagyszerűsége és a videóban látható gyermekkori és egyéb múltbéli videórészletek mesterien mutatják be Marcit magát és zenéjét, zeneiségét. (Juhász Marci FB) /eNVé/

Plazúr: Tótágas

Felhívtam Istent, de drága volt

Persze, hogy bele se szólt

Maradt az ingemen egy ronda folt

A Plazúrt tavalyi nagylemezük kapcsán már méltattam, akkor úgy ismertem meg őket, mint egy igen egyszerű, sallangmentes, de kiváló könnyűrockot csapató brigádot, akik talán nem akarnak nagy mélységeket megérinteni, de a felszínesség még távolabb áll tőlük. Lényeg a lényeg, kizárólag pozitívan tudnék szólni a Sohanyárban összefoglalt addigi életműről, de a Tótágas minden korábbi anyagot überel nálam. Egyszerre érzem ébredezni a dallamos rockslágerekkel megragadható énemet, miközben a zord, a dalszövegekkel végtelenül kritikus lény is kéjesen dorombol bennem. Ez a trekk úgy lett az eddigi legkomolyabb Plazúr-nóta, hogy cseppet sem érezni, hogy törtetne ezen cím megszerzéséért. Ha valami eddig hiányzott nekem ettől a csapattól, az talán az, hogy úgy igazán bent ragadjanak a fejemben és a hétköznapok legváratlanabb pontjain késztessenek dudorászásra, nos, mostantól alighanem ez is másképp lesz. (Plazúr FB) /tommy_dockworker/

Megtűrtek: ИМПУЛС^420

 Doma és Csabi, az ország két legjobb faszija ezúttal az eddigi legelvetemültebb dalcsokrot dobta közénk. Az új Megtűrtek lemez ugyanis szó szerint zsúfolásig tölti a hallójáratot a mindenféle elektronikus effektek és a töméntelen autotune-használat egyvelegével. A hét(!)számos album nótái közül az első, a Balkan Kobra közreműködésével készült ИМПУЛС^420 volt az, ami még befogadható mértékű ingert robbantott a képembe. A kétezres évek elején divatos, rózsaszínben tündöklő műanyag játéktelefonok hangeffektjeire hajazó dallamvilágba bekúszó szerb nyelvű sorok pedig határozottan az album élvonalába emelik a trekket (habár nem ez az egyetlen fícsöring a lemezen). (Megtűrtek FB) /mäyräkoira/

Hűvös: Legyen úgy

Miért van az, hogy éppen most hátrálsz?

Bár a dal régebbi, első nagylemezük (MIT KERESEK ITT??) most, áprilisban érkezett meg. A Hűvös egy kísérletező, érdekes ritmikai képletekkel is operáló, üdítő csapat, aminek én nagy jövőt jósolok, ha kitartanak. A Legyen úgy esetében nem rohan a zene, igényes a tálalás, szóval ez egy „pont jó” dal. (Hűvös FB) /L.M./

Sungazers: Aranykori Traumák

Na, vegyük elő a’ izét… a drop A-ra hangolt gitárt!

Az Aranykori Traumák talán az eddigi legváltozatosabb, a gyakori hangulati váltások miatt legprogresszívabb Sungazers nóta. Magyarul mondva; eddig talán ez az egyik legb@szóbb. Géczi Gergő (ének, gitár) szólóprojektje már jó ideje „rendes” bandává gyarapodott Fazekas Máté bárdista és Földi Bence dobos által. Nagyot csapatva zúznak együtt egyet ebben a politikai kritikai áthallásoktól és társadalmi szégyenérzettől sem mentes nótában. Egyébként tudja a fene, hogy igazából mi a francot akarnak üzenni ezzel a trekkel; de számomra azt, hogy minden szinten van „nyomor” és „kín”, a gyarapodás és a pénz pedig sosem elég. Az általános elégedetlenségben csücsülő nemzet(ek) (khm…) számára ez biztos ismerős. Bár, amúgy tökre mindegy, mert úgysem ébred fel senki sem. De igazából ez sem baj, amíg van trapes dzsi-dzsi, grunge meg metal, addig legalább van miért egy kicsit jól érezni magunkat. (Sungazers FB) /eNVé/

Barkóczi Noémi: Szia Fényfolt

A közös időket nem feledem

Teázzon más az erkélyeden

Egy szép napon úgyis enyém leszel

És csak a halál, vagy a bank választhat el

Azzal egyébként sem lehet vádolni Barkóczi Noémit, hogy kiszámítható dallamvezetéssel operálna, a Szia Fényfolt mintha ezt a sablonmentes identitást akarná a csúcsra járatni. Emiatt nem kifejezetten egy fülben megragadós sláger született, a szövegtéma által közvetített hangulat révén viszont nagyon közel húzott magához a mű, aligha én vagyok az egyetlen, aki előtt sorra derengtek fel saját emlékképek a valahol utoljára körbenézést megörökítő sorokat hallgatva. A fene se tudja, tényleg valami jobb érdekében veszünk-e búcsút, de az ötös busz késhetne még egy kicsit. (Barkóczi Noémi FB) /tommy_dockworker/

Thy Catafalque: A csend hegyei

Újabb dal érkezett a júniusra várható Thy Catafalque lemezről, ezúttal is egy klip társaságában. A hazai metalzenei sajtó számomra teljesen érthetetlen módon „az eddigi legsúlyosabb”, „a legkeményebb”, illetve ehhez hasonló jelzőkkel illette a dalt, ami valóban nem tartozik Kátai Tamás rádióbarát szerzeményei közé, de hogy a korai lemezek, illetve a Sgùrr után hogyan írhatja le bárki is komoly fejjel a fentebb említetteket, teljesen érthetetlen számomra. A dal maga egyébként valóban súlyos, tele van agresszióval, és dallamos riffelésben sincsen hiány, de semmi olyat nem tartalmaz, amit ne hallottunk volna már a TC-től korábban, akár magasabb színvonalon. A klip kapcsán is pozitív visszajelzésekkel találkoztam, számomra viszont teljesen semmitmondónak hat ez a négyperces képanyag. A probléma tehát vagy velem van, vagy túl elfogult a közönség hangosabbik része. Az albumot mindenesetre kíváncsian várjuk! (Thy Catafalque FB) /mäyräkoira/

OIEE: Two sides

Izgalmas elektronika, egy érdekes énekhanggal. Chill, de nem üres, sok vokállal bír. Nekem ez egy igazi „vezetős” zene. (OIEE FB) /L.M./

HANOI: Ennyi volt

Elvesztegetett esztendők ezek, mondták;

A zajjal a gyerekek csak a saját sorsukat rontják.

Vakon lőtt nyílvesszők ezek, mondtuk,

Voltak évek, amikor nekem ennyi volt a boldogság…

Azt hiszem, ez a pofás tétel mennyiségi szempontból nemcsak az áprilisi, hanem az egész éves lejátszási listám élén lesz. Egyébként pont cikkünk megjelenése körüli napokban köszön el a szintértől a HANOI, ezúttal ezt a búcsúzást írta dalba a csapat. Az ilyen események mindig keserédesek, s ez az enyhe gyomorszorongató érzés átjön a dalból, a klipből, ám sokkal inkább a pozitívumokon van a hangsúly. „Csak a szépre fogok emlékezni.” Erről van itt szó. Szívet melengetően, gyönyörűen, és leginkább emelt fővel köszön el a HANOI. Ahogy az egy maguk fajta nyers punk-hardcore csapathoz illik. Az Ennyi voltban pedig minden benne van, amit megéltek, ami adtak, amit kaptunk. Vajon tényleg Ennyi volt…? (HANOI FB) /eNVé/

Tim Atkins: And If You've Seen My Friend

And if you see my friend

Tell him it's a cool world out there

Anno imádtam a Sasa Lele nagylemezét, az egyetlen dolog, ami még közelebb hozhatta volna hozzám, az az lett volna, ha felvonultat egy olyan csupaszabb tételt, amilyenhez most végre hozzáférhettem így, hogy Tim Atkins singer-songwriter vonalon is betört a szakmába. Az angolszász hangulat (micsoda meglepetés!) változatlan, ellenben a Sasa Lele ízig-vérig modern, "maifiatal" kisugárzásával szemben itt minden további nélkül elhittem volna, hogy egy évtizedekkel ezelőtti művet hallgatok, amely egy amolyan visszafogott sláger lett hajdanán. Na de milyen jól esik a felismerés, hogy ez az atmoszféra az én jelenem is lehet! (Tim Atkins FB) /tommy_dockworker/

Interurban: Zavaros

Egy év után jelentkezett új dallal az Interurban, akik a „mentés másként” elv alapján csomagolnak modern köntösbe archaikus, autentikus népdalokat. Ők is amolyan folktronica brigád, mely műfajban lehet sírást gerjesztő gyarlóságokra bukkanni, ám szerencsére vannak olyan igényes formációk is, mint a Márti és Imó alkotta duó (de itt szíves-örömest említem például a nagy pályát befutó Devát, vagy a még kevésbé ismert Itinerát is). Az egy éves kihagyás egyébként személyes tragédiára vezethető vissza, ami talán indokolja a Zavaros dal hallgatása közben megtapasztalható, a korábbi szerzeményeikhez képest is sötétebb, deep-ebb hangzásvilágot. Fontos megemlíteni még, hogy az Interurban jellegzetessége, hogy hétköznapi dolgok által keltett zajokat formálnak át elektronikus muzsikává. A Zavaros esetében például működés közbeni mezőgazdasági nagygépek átalakított hangjai kúszhatnak a fülünkbe. Ez nem kicsit támogatja meg az alföldi paraszti tájakról érkező, balladisztikus népdalátiratot. (Interurban FB) /eNVé/

KillerSick: asd

Nemrégiben értesültem csak róla magam is, hogy létezik egy KillerSick nevű thrash csapat, úgyhogy gyorsan meg is néztem néhány koncertfelvételt, amik után ha türelmetlenül nem is, de mindenképpen kíváncsian vártam, hogy érkezzen valami stúdiófelvétel a fiataloktól. Április elején pedig érkezett is a hatszámos demo, amivel nagyon meggyőzött a csapat. Izgalmas, velős thrash metal, tele váltásokkal, ahogyan a régi iskola megkívánja. Hazai hatásokat tekintve egy kis Moby Dicket is érzek – ami nem is csoda, elvégre KillerSick-ék is soproniak –, de az újhullámos pizzathrash is belekúszik az ifjoncok játékába. Aki kíváncsi arra, hogy hogyan muzsikálnak a srácok élőben, az az Insane Hellride Entertainment minifesztiválján, illetve az S8-as thrash metal bulin is elcsípheti őket. (Killer Sick FB) /mäyräkoira/

+1: From the Sky: Antarktika

Bár ez a szám/klip már korábban megjelent, és az új albumuk is februári, A Dal műsor miatt sokaknak csak most lettek ismertek, és ez a nóta is csak most tudta igazán kifutni magát. Ezt a dalt nem azért választottam be, mert olyan zseniális, újító, vagy kiugró színvonalú lenne, de hatalmas nosztalgia fogott el hallgatás közben, mert nagyon a 2000-es évek északi metalzenéjére üt. És ezzel engem meg lehet venni… ˙(From the Sky FB) /L.M./

Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten: