Megérkeztünk az aktuális hónap 12 dala cikkünkkel! Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban (3 dal ajánlásával).
Ezúttal nem más vendégeskedett nálunk, mint Szőllősi Dorottya, akit olyan csapatok dobosaként ismerhették, mint a Mudi, vagy az Auraleak. Utóbbi banda sűrű időszaknak néz elébe; néhány nap múlva, július 13-án a Rockmaratonon, a Metal.hu Aréna színpadon adnak koncertet (további infók itt), október 26-án pedig első nagylemezüket is be fogják mutatni az Analog Music Hall-ban (eseményért katt ide).
Igen masszívra sikeredet ez a júniusi dalokat felvonultató cikkünk is, köszönjük Dorottya közreműködését!
Nektek pedig kellemes zenehallgatást, olvasását, belemerülést!
House of Protection: Learn to Forget
So when you bite your tongue
and act like its permanent
Change your tone but
no one’s really buying it
I can’t say that anybody gives a shit
Aric Improta egyszerűen nem tud hibázni. Annyira hihetetlen, hogy amihez ő adja a nevét, az undorítóan profi és már-már elviselhetetlenül kurva jó lesz! Természetesen ez nem történhetett másként a House of Protection formációval sem. Két ember. Érted? 2, pontosan kettő egész ember alkotja ezt a mocskosul profi és izgalmas zenekart.
Az a pár másodperces pittyegés a dal legelején kellőképpen melegíti be a fület és készít fel egy dallamos, mégis erőteljes bólogatásra. Elképesztő, hogy ketten vannak, mégis olyan sűrű, olyan izgalmas, ahogyan játszanak, ahogyan megszólalnak. A dinamikai váltásoknak köszönhetően egy másodpercre sem tudok unatkozni. Tömör, 3:01 perc. Hajszálpontosan így kell kihozni egy rövid dalból a maximumot. Amilyen hirtelen erővel és iszonyat energiával indulnak el a fiúk, ugyanolyan váratlanul lesz vége a dalnak is.
Az egekig magasztalhatnám még Improtát, de az, hogy ilyen dobolás és néhány szaltó mellett még akad némi ideje, mellesleg nem szarul, vokálozni... Meddig lehet még ezt fokozni?!
Egyébként a klip végtelenül egyszerű, együtt zenélős "image" klip jellegű, full sötétben, megvilágított zenészekkel, villódzásokkal tarkítva, néhol geometriai elemek huncutságát bevetve alakítják a hangulatot. A srácok energiája szinte átrobban a laptop képernyőjén keresztül is, egy ilyen ék egyszerű klipet is képesek voltak izgalmassá és változatossá tenni. (House of Protection FB) /Szőllősi Dorottya/
Iceboyz: Erkély
Éreztem, hogy nem lesz jó vége
Ki volt melleted az erkélyen?
Az Iceboyz, ez a színekkel meg szintivel telepakolt dolgokat csináló kéttagú testület most belassult. Mármint a legutóbbi trekkjükben, az Erkélyben, mert amúgy egész sűrűn szállítják a jobbnál jobb muzsikákat; én például eredetileg a pár héttel korábban kijött B opción keresztül akartam meggyőzni az olvasóközönséget, hogy a jégfiúk fogyasztásával szálljanak szembe a kánikulával. Aztán lesújtva szembesültem vele, hogy annak debütálása a cikkünkben tárgyalt hónapon épp kívül esett, de szerencsére júniusban is dobtak piacra nótát az urak, így ajánlom hát minden idők egyik leglátványosabb, lyrics-videóban elkövetett szenvedését. (Iceboyz FB) /tommy_dockworker/
KIES: Szép kör volt
Ott ültünk egymással szemben
Hogy változtassunk a világon
Ne mindig csak elvegyünk
Hanem adjunk is magunkból
És milyen jó volt látni, hogy más is érzi
Azt, amit gondolunk
Ebből a hatalmasra nőtt világból
Valamit mi is visszakapunk
9 (igazából majdnem 10) év után a KIES leteszi a lantot. Nem is tudom, hogy mit gondoljak. Nem elég, ha azt állítom, hogy szomorú vagyok. Persze az vagyok, de közben dühös és csalódott is, mert nem értem, hogy miért mindig ezeknek a fasza, vérben, verejtékben edződött, iszonyat király csapatoknak „kell” a földbe állniuk?! S tudom, hogy ez közös döntés, és elmondásuk szerint nincs para, én mégis megsiratom őket.
Durva felfogni azt, hogy az ő útjukat tényleg végig kísértem, az elejétől a végéig. S csak most belegondolva döbbenek rá, hogy a MusicTunnel indulásának első hónapjaiban interjúztunk is velük, akkor adták ki azt az albumot, ami a legtöbb autós utamon velem volt (Nincs az a sor, amibe szívesen beállnék). Valahogy azt hittem, hogy a szintén nagyon pofás Világmegváltó lemez után tényleg a hírnév fog jönni. Ha nem is világraszóló, de legalább országos.
Bármennyit nyavalygok is, ez már így lesz, tiszteletben kell tartani a srácok döntését. A friss, egyben utolsó(?), faszán skate punk-os tételük igazán méltó lezárása a csapat történetének. A Szép kör volt szövege magáért beszél, a klip pedig tényleg mosolyt csal az ember arcára, könnyet pedig a szemébe. Ennek a dalnak nemcsak a gondolatiságában, hanem a képi világában is benne van az egész KIES. Aki még akar, csapasson egy utolsót velük: október 5., Budapest, A38 Hajó, búcsúkoncert. (KIES FB) /eNVé/
Der Krubi: Ich hasse den RB Leipzig
Sose szerettem Krúbit, és sose szerettem a futballt sem. Jelen dal zsenialitásának megsüvegelendő voltát azonban nem bírom figyelmen kívül hagyni, melynek oka minden bizonnyal az, hogy Krúbitól mindenre számítottam, csak erre nem. A hochdeutsch nyelven íródott dalszöveg voltaképpen az RB Leipzig csapatának ekézése, melynek kiváltó okát is elmeséli Herr Krúbi a dalban. Mókás, vidám szöveg, melyet még a nagyon elhanyagolt némettudásommal is sikerült megértenem. Csengőhangnak nem fogom beállítani, de mindenképp egy unikumról beszélünk, mely már-már bántóan fülbemászó refrénjével igen hamar az agy mélyére tud férkőzni. (Krúbi FB) /mäyräkoira/
A VOLA-t eléggé későn, úgy 2-3 éve kezdtem el csak felfedezni magamnak. Ha jól emlékszem a Witness album jött velem szembe először. Majd azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok leakadni róla és minden létező dalt hallani akarok, hallanom kell.
Ezért is voltam nagyon boldog, hogy végre érkezett új anyag, ráadásul épp júniusban. Micsoda véletlen egybeesés kérem szépen?
Nem egy túlbonyolított szövegvilágú vagy éppen feleslegesen hosszúra nyújtott, milliónyi szólóval teletűzdelt dalról van szó. Mindössze három versszak. Bőven elég is. Viszont a zene! Vigyázat! Fokozott dallamtapadás! A szinti hangszíne és ritmikája viszi hátán az egész dalt, na jó, meg az ének. Nagyszerűen érzékelteti a track a kevesebb több elvét, nincsenek feleslegesen szétjátszott részek, mindennek rendeltetésszerűen megvan a maga helye. A végén azért a kis kellemes énekelgetés és szintizgetés mellé kinyitják a fiúk azt a baszatáskát; pár másodperc katarzis, majd épphogy megnyugodnának a kedélyek, de azon kapjuk magunkat, hogy legyőzhetetlen késztetést érezve órákig a replay gomb bűvöletében élünk átesve a VOLA túloldalára.
És itt most lábjegyzetként szerepeljék a legutóbb kiadott live performance szettjük és a kedvenc idézetem:
I want our music to feel like we’re giving the listener a hug.
(VOLA FB) /Szőllősi Dorottya/
amber smith: Over The Moon
Should I awake
will I be saved
as you’re walking away
most of my words unheard
Nagyon könnyed, ellazulós perceket adott ez az amber smith-esen fülbemászó nóta, ami egyébként pont olyan lett, mint hallgatás előtt számítottam rá. Vagyis egyszerűségében nagyszerű mű, kerülve a nagyobb megfejtéseket mind zeneileg, mind szövegileg, mégsem jut eszembe róla, hogy itt bármi is hiányozna. Most pedig jött hozzá egy könnyed, ellazulós klip, hacsak valakinek nem épp a tetőn gitározós képsorok dobják meg rendkívüli mértékben a pulzusát – azt hiszem, nálam nem lépett fel ilyen jellegű egészségügyi kockázat, mégis, megint csak azt érzem: jóóvanezígy. (amber smith FB) /tommy_dockworker/
Mestahh: Multi
Ballag a multis katona,
A vízió mutatja meg hova.
Mi olyan vagyunk, mint egy nagy család,
Best regards meg az édesanyád!
Tudom-tudom! Fertelmesen boomer és cringe dolog ma már a facebook üzenőfalat („magyarul” feed-et) pergetni, mégis ez hozott össze a Mestahh muzsikájával (egy random ismerősöm osztotta meg az egyik trekket). A májusban megjelent 3. nagylemez (Mindenki küzd) faján tele van pakolva szívemet egyből megdobogtató, iszonyatosan király pop-punk-akármilyen nótákkal; szóval menjetek rá a korongra is!. A Multi, amit nevezhetünk az album húzónótájának is (akármit is jelentsen ez, de ugye ilyesmit szokás írni), júniusban kapott „hivatalos” szövegvideót, így fel tudtam csalni a listánkra. Húzónóta vagy sem, zeneileg nem igazán jellemzi a 14 tételes dalgyűjtemény egészét. Ez a reggae-s lüktetés ugyanakkor nagyon passzol a lagymatag és álmoskás multis létezéshez. Amit amúgy csontig hatolóan jól jellemez a szöveg. Mosolygunk, de közben zokogunk fájdalmunkban… Aki valaha is dolgozott a profitorientált, corporate (blőáh…) világban, az biztosan hasonlóan érzi magát és tud azonosulni a mondanivalóval. Még nekem is fájóan ismerős ez a megénekelt világ, pedig én egy magyar, családi kkv-nél vagyok. De ugye egyik jobb, mint a másik! Minden esetre Mestahh Multi című száma a megcsavart humorával jót tesz a mentális egészségnek, segít túlélni. Köszönjük! (Mestahh FB) /eNVé/
Csaknekedkislány: Zenekar (5 főre)
táncolni fog az is, aki nem akar
Még az első Csaknekedkislány-lemezen, a Na-Ná-Ba-Bám dalai között volt fellelhető a Zenekar című remekmű, mely cséenkásan fülbemászós módon arról mesélt nekünk, hogy a négy tag együtt, egyként játszik, egy szívként pumpálják a vért a hazai alterszcéna ereibe (milyen szép). Csakhogy! Azóta Dorozsmai Gergőnek köszönhetően szintifronton egy muzsikussal bővebb lett a legénység, nem volt tehát mit tenni, ki kellett bővíteni egy szintis-tematikájú verzével a nótát, mely hangzásügyileg is átesett egy ráncfelvarráson. Jó lett, na! (CSNK FB) /mäyräkoira/
KillerSick: We Are Toxic
Először a srácokat, ha jól emlékszem, még tavaly láttam az Analogban játszani. Én egy borzasztó negatív és keveset váró ember vagyok, ha valamelyik zenekar thrash metalként definiálja a stílusát. Egyszerűen annyira ritka az a thrash formáció (főleg itthon), akik tényleg értékelhető dalokkal tudnak előállni. Konkrétan pislogni nem mertem a fiúk koncertjén, nehogy lemaradjak egy hangról is. Fiatal koruk ellenére valami irdatlan király amit tolnak.
Érezhetőek és hallhatóak a behatások persze, kinél nem? Pici Slayer, csipet Motörhead lelkivilággal ízesítve, szerencsére kihagyva a kellemetlen, magyar nyelvben előforduló kliséket. És ez külön nagyon tetszik, sőt, jót is tesz a zenének, hogy angol nyelven íródnak a dalok.
Végig hatalmas zúzda, baromi jó, izmos, mégis ízlésesen tálalt dob fillek. Nem vagyok a gitárszólók híve, vagyis inkább ritkán vagyok képes elviselni, viszont jelen esetben olyan jól esik, ahogy átvezet, átível a következő rövidke kis kiállásra, majd picit lejjebb esik a dinamika, és végül a szám végére ismét megőrülsz.
Ha friss, ropogós, magyar thrasht keres véletlenül valaki, akkor bizony nyugodt szívvel hallgasson rá a srácok nemrégiben megjelent Grim Reaper EP-jére. (KillerSick FB) /Szőllősi Dorottya/
IDEGEN x Sorbonne Sexual x Grabovski: Reggelizz Anyámmal
Mit is mondhatnék, általam nagyon kedvelt nevek kollaborációjából egy általam nagyon kedvelt dolog született. Egyfelől ott van Karádi Gergő szokásosan kiváló szövege, és igazán kivételes helyzet, hogy nem ezt magasztalom elsődlegesen, különösen úgy, hogy azt hiszem, jelen mű egyébként a számomra legkedvesebb Sorbonne-nóták közé kívánkozik. De ha már akad egy ilyen nagyszerű klip is terítéken, hát bevallom, a pontosan tizenhárom férfiú jelenlétében rejlő lehetőségek kiaknázása nálam legalább annyira különlegessé teszi az összhatást. (IDEGEN FB / Sorbonne Sexual FB / Grabovski FB) /tommy_dockworker/
Sear Bliss: Watershed
Úr-is-ten! Nem gondoltam volna, hogy valaha is egy atmoszférikus black metal tétel intrójaként handpan muzsikát fogok hallani az életemben. Az érzéki handpanre enyhe, háttérben lebegő, 80-as évek feelingű elektronika kúszik rá, majd megérkeznek a masszív gitár riffek is. Az egész júniusban érkezett új-, 9. album (Heavenly Down) legjobb nótája az amúgy menetelősen középtempós Watershed, de amúgy az életműből-, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a szcéna hagyománytisztelő, mégis innovatív szegmenséből is kiemelkedik ez a tétel. Csodálatos a keretes szerkezet is. Engem teljesen kiragad a materiális világból ez a tétel, remélem, rád is ilyen hatással lesz! (Sear Bliss FB) /eNVé/
Ivan & The Parazol: Dancer
Az egyik legautentikusabb együttes a hazai könnyűzenei palettán kétségkívül az Ivan & The Parazol. A kétkedőket az új, Dancer című klip bizonyára meggyőzi majd, ugyanis a ’70-es évek David Bowie-ját idéző outfit és smink, a korai ’80-as évek stílusába hajló muzsika, az egyszerű, de nagyszerű, táncparkettre hívó szöveg, illetve az egész klip vizuálja annyira egyben van, hogy csak a túl jó képminőség árulja el, hogy nem az előző évezredben járunk. Klasszikus rockzenei és szintipopos hatások egyaránt vannak a dalban, melynek erősségét éppen ez adja. (Ivan & The Parazol FB) /mäyräkoira/
Válogatásunk egyben is meghallgatható az alábbi playlisten:
