Helyszín: Szentendre, Barlang
Időpont: 2024. 09. 07.
Képek: Kenyeres Kristóf (@kenyeresss)
Szentendre mindig is markáns multikulturális jegyeket viselt magán, mely a város épített örökségén, szellemi és vallási életében is tetten érhető, de a múlt század elején még a szerb és a német szó is csak másodsorban érkezett turisták szájából. Ma már ugyan némileg más a helyzet, azzal azonban valószínűleg még maga Csernojevics Arzén pravoszláv pátriárka sem számolt, amikor a 17. század végén a rácokat Szentendréig vezette a török elől, hogy 2024-ben a Duckshell zenekar egészen sajátos módon fogja a balkáni dallamokat az ortodox templomtól mindössze néhány percnyi távolságra lévő Barlang klub szabadtéri színpadán a nagyérdemű megtáncoltatására fölhasználni.
És igen-igen, tudjuk-tudjuk, a Duckshell zenéjében a balkáni dallamvilág csupán egy kis szelet, rengeteg egyéb nyalánkság is van itt, melyek legalább annyit nyomnak a latban, mint a délszláv zenei hagyomány. Ez azért is releváns infó, mert a Duckshell legénysége volt olyan jófej, hogy a nyárzáró buliként meghirdetett táncesten elhangzó nótacsokor változatossági-szintjét nem a magyar politikai palettáéhoz mérte, így voltaképpen az egész diszkográfiát lefedte a setlist.
Ellenére annak, hogy minden albumnak megvan a maga karaktere, a Duckshell esetében abszolút nem beszélhetünk zeneileg homogén lemezekről, úgyhogy valóságos műfaji kavalkád volt az este. Az Academia Banana döntően latinos hangulatú és dallamvilágú dalai mellett a Sötét anyag funky-ska-punk-hiphop fúzióján át az új lemez némileg rádióbarátabb nótáihoz vezetett az út, melyet a közönség leginkább a nagybetűs TÁNC jegyében járt végig. Korábban is láttam már élőben a Muzslai Beni és Perecz Árpi által vezetett csapatot, de ez a szentendrei est kimagasló koncertélmény volt minden szempontból. A Goool alatti laza táncikálás éppen olyan energikus és felszabadult volt, mint a keserédes hangulatú Ordas Farkasra való dülöngélés, vagy éppen a legpankabb Duckshell-dal, a Policy alatti pogó. A közönség végig egyként mozdult meg minden egyes dalra, az ilyen szintű csoportdinamika pedig igen ritka, és a Duckshell nagy érdeme, hogy ezt elő tudta hívni a döntően fiatalokból álló közönségből.
Még azt is megbocsájtom a Barlang hangosítóinak, hogy az M7 című nótában közreműködő (és egyébként igen kellemes hangszínnel bíró) Esra hangjából alig lehetett hallani valamit, amit azért kissé bántam, főleg hogy több dalon keresztül vártunk a művésznőre. A lényeg azonban mégiscsak az összkép és az atmoszféra, amin viszont nem esett csorba. Olyannyira nem, hogy még az a két kiló por sem tudta kedvemet szegni, amit a koncert végéig különböző kiszerelésekben a földre köptem.
Az est tanulságai:
(1) Rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban imádom a rézfúvósokat, mint ahogyan én azt gondoltam.
(2) Ami az Y és a Z generáció számára a Bohemian Betyars, az a Z és az alfa generációnak a Duckshell.
(3) Kevesebben isznak Unicumot, mint kellene.
Írta: mäyräkoira
Duckshell előrhetőségek:
Facebook - Bandcamp - Instagram - YouTube
Barlang előrhetőségek:
