Album: XX. századi krónikás
Előadó: Bordó Sárkány
Megjelenés ideje: 2021. augusztus 4.
Kiadó: NarRator Records
Származás: Magyarország
Modern felfogás, tisztelet, hagyományok, eklektika, autentikusság, egyediség. Többek között ezek jellemzik a Bordó Sárkány augusztusban megjelent 4. nagylemezét. A debreceni eredetű bandára mindig is jellemző volt a régizene, a középkori hangzás sajátos megközelítése, a világ népzenéinek vegyítése (ezúttal magyar, moldvai csángó, olasz, finn, breton és germán dallamokat is hallhatunk). A tradicionális muzikális emlékekhez ezúttal is méltó módon nyúlva készítették el egyvelegeiket, feldolgozásaikat, saját nótáikat.
A Sárkányok zenéje úgy befogadható, hogy közben igen sok benne a tartalom és a súly, melyből a XX. századi krónikásra még a szokottnál is több jutott. Oké, közel sem durvulásba hajló folk metalról van szó, de rendre felsejlenek rockzenei és progresszív megoldások. Ott van példának a lemezt nyitó-, Tinódi Lantos Sebestyén énekét feldolgozó Sok részögös végén a zúzás, a Legenda váltásai és változatossága vagy az Esztám egésze. Az Ezt ám kifejezés és az Esztam zenei játékmód játékos hibridje egy olyan sodrással és lüktetéssel bíró track-et takar, mely szinte egy Bohemian Betyars albumon is vígan elcsücsülne. Ha nem hiszitek, hallgassátok meg a nóta második felének hegedűszólóját! Alatta a koboz meg olyan riffelést produkál, melyre könnyen megindul a derékból bólogatás. De, hogy ne hagyjuk ennyiben; ugyan a Vörös kislány egy viszonylag lírai tétel, a végére, a Sárkányok saját csujjogatására rendesen beindul a boogie, a lemezt záró, közel 7 perces (!) Óra pedig egy tökéletes prog-ballada.
Persze nem akarom én minden áron bebizonyítani, hogy mennyire kemény ez a muzsika, ezért itt az Óránál álljunk is meg néhány másodpercre… Ez egy olyan mesterien építkező, felpörgetős nóta, mely szerintem jobban megállta volna a helyét a lemez elején (az én olvasatomban még vannak is erre utaló szövegrészletek). A duda belépésével tetőfokára hág a Boszorkányszombatot megidéző hangulat, s akárhányszor hallgattam, mindig megfogalmazódott bennem a kérdés: miért nem folytatódik? Így elkezdtem előrről hallgatni a korongot. Tán’ pont ez volt a srácok célja? Meglehet. S különben is; ki vagyok én, hogy megmondjam, jó-e a lemez dinamikája vagy sem, s, hogy megfelelő-e a számsorrend? Az viszont biztos, hogy dalszöveg szempontjából ezúttal is hatalmasat alkottak. Boszorkányszombat ide vagy oda, az Óra rendíthetetlenül kattog, pislogunk egyet és az Idő teljesen el is szállt felettünk.
Gyorsul a forgás kavarog a tér
Éled a Sárkány valahol a közepén
Árad szét
Olvad az óra a sodrásba beleveszett
Hullnak a percek az örvénybe beleremeg
Láng körben jár
Itt kell megemlítenem a címadót is, melynek zenei alapja viszonylag lágy, visszafogott, sokkal inkább a mondanivalóra helyeződik a hangsúly. A dal a cím ellenére a jövőnkbe is tekint, szinte átível a Kárpát-medence (vagy a komplett Világ?) egész történelmén. Akárhányszor hallgatom ezt a tételt, mindig új asszociációkat hív elő bennem. Az egész egy keserű, vészjósló, aggasztó, torokszorító, társadalomkritikus korrajz. S mégis kicsit megnyugtató az a gondolat, hogy talán maradni fog valaki, aki megénekelheti majd történelmünket akkor, mikor mi már nem leszünk…
Tornyokon szavakból szőtt zászlók mind hirdetik
Cselszövőktől az embert meg csak ők védhetik
De a szavak csak voltaképp önmagukat éltetik
Mind légvárban él
Pont úgy ahogy volt rég
Mondjuk egy olyan zenekar esetén, akik 3. lemezükre megalkották A Lány és a Sárkányt, talán nem is kéne a szövegeket, a költőiséget, a zenei kiműveltséget kiemelni. Utóbbira mégis hozok néhány példát. Ha már az imént a számsorrendet hasogattam szőrszálasan, akkor azt viszont megemlítem, hogy a dalolászós és instrumentális számok váltakozása elég jó és tudatos. Ráadásul a Lyrában, a csángó-olasz kollaborációs Öves – Trottoban, a már említett Vörös kislányban és a Két világban vegyül minden, ahogy kell. Utóbbival egyébként nehezen tudtam megbékélni, hisz két olyan tradicionális táncdallam (a breton Son ar Christ és a finn Ievan Polkka) került feldolgozásra melyről már rengeteg bőrt lehúztak. A breton dallal kapcsolatban; megvan nektek az Eluveitie Lvgvs című száma? Nem? No de Scooterék How Much Is the Fish? alapművét biztosan ismeritek... Mindazonáltal a Sárkányoknak sikerült ezt a kettőt is úgy összemosniuk és a saját képükre formálniuk, hogy egészen egyedi lett. Ugyan sokadik nekifutásra, de már én is táncolok erre a nótára. Is. A nagy táncház közepette nem hagyhatom ki a legrövidebb, leginkább pattogós Totus Floreo-t, mely a Carmina Buránából származó diákének, de a másik végletet sem, mely Kodály Zoltán nógrádi gyűjtéséből importált, merengősen meghitt karácsonyi ének. A Keljetek fölt talán mindenki ismeri, csak nem ilyen formában.
Ehhez a számhoz különleges videót is forgattak, melyet tavaly karácsonykor kaphattunk meg a vírushelyzet miatt üres, ünnepi fényekkel kivilágított debreceni utcák képeivel. Egyedi, eredeti kordokumentum. És igényes is. Erre mindig adtak Sárkányék, elég csak az albumhoz készült többi klipre gondolni (Sok részögös, Legenda, XX. századi krónikás, Óra és a ma érkező Esztám). Az album borítójáról pedig annyit, hogy bár ez a képi világ nekem már kicsit túlzás, ettől függetlenül kifejező. Szemléletes, ahogy a krónikás (a kobzos, énekes, Szlama Laci) egyfajta „időkapun” megérkezik a rideg irodaépületek és panelek közé. Vagy lehet úgy is nézni, hogy épp elhagyja ezt a helyszínt? Hát ezt a gondolatmenetet már rátok bízom.
Egy szó, mint száz; ez egy nagyon jó album. Igen kiváló kis időgép, hiszen ezt a lemezt végig fülelve meghallhatjuk, megláthatjuk, ahogy Tinódi Kodállyal fog kezet, miközben egy rockból, popból, progból, népzenéből, világzenéből, régizenéből, karácsonyi dalból, históriás- és diákénekből, és még megannyi mindenből álló, ütős kis mixre énekelnek, táncolnak. Elég jól hangzik, nem?
Pontozás: 9/10
Írta: eNVé
Bordó Sárkány elérhetőségei:
