Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért tevékenykedő arcot hívunk meg, hogy segítsen minket a válogatásban.
Vendégünk ezúttal Horváth Bence (FB oldaláért katt ide!), aki a lenti összeállításban 3 db áprilisi kedvencéről írt Nektek. Bencét olyan bandák megbízható ütőseként ismerhetitek, mint a Kylfingar, a Lovecrose és a Nefalem. Igen komolyan vette a feladatát, amit ezúttal is köszönünk! Ha töredelmesen elolvassátok a cikket, még akár egy eddig nem publikus info-morzsát is fellelhettek a sorok között…
S akkor jöjjön is közös válogatásunk, cikkünk lentebb. Kellemes olvasást, zenehallgatást!
Rivers Ablaze: Perished Fountains of Life
Először akkor egy kis hazait. Amikor meghallottam Tadeusztól (TYR, ex-Dalriada), hogy jelenleg dobol egy bizonyos „Rivers Ablaze” nevű magyar progresszív black metal (vagy blackened death?) zenekar élő formációjában, egyből rá is vetettem magam a zenére. Közben megtudtam, hogy ez tulajdonképpen a Special Providence-es Kertész Márton egyszemélyes projektjeként indult, aki a járvány-időszak alatt már három lemezt is megírt, a Black Hole Era névre hallgató 3. lemez pedig most jött ki áprilisban.
Ha egy dalt kéne kiemelnem róla, akkor az biztosan Perished Fountains of Life lenne. Nem mondanám felemelőnek a témaválasztást, de az ember nem is azt keresi az ilyen zenében nem igaz? Kegyetlen blastbeattel indít, baljóslatú, tekerős gitárral fűszerezve. A szám egyből teljes sebességre kapcsol, pedig lenne idő kibontakozni, ugyanis kb. 8 perces! A gyilkos bevezető után Knapp Oszkár énekes mellett Gyémánt Krisztián (Beneath the Void) pusztító orgánumát is hallhatjuk, mialatt a szám középtempóssá válik, tördelős dob/gitártémákkal. A szám közepe táján aztán hirtelen egy lassú, merengős, instrumentális téma jön, gyönyörű gitárdallamokkal, mely szép lassan építkezik fel, hogy aztán 5 perc körül újra teljes sebességre kapcsoljon a hurrikán-szerű gitártémával. Végül a dal zárásaként elképesztő, matekozós dobtémát és gitárszóló őrületet kapunk, hogy aztán a szám pontosan olyan hirtelenséggel érjen véget, ahogy elkezdődött. (Rivers Ablaze FB) /H.B./
asvanyviz2: mohaszemhéj
Az elmúlt napokban többször is szembejött velem asvanyviz2 neve, akit nagy hiba lenne a neve alapján a viccesnek gondolt remixeket készítő jól ismert trash-zenészekhez hasonlítani (aki tudja, az tudja). Itt ugyanis másról van szó, nagyon is. A mesterséges intelligencia által generált borító híven tükrözi az album atmoszféráját (a dalok borítói szintúgy), ugyanis hangulatilag van itt minden. A legjobban az utolsó tétellel, a mohaszemhéjjal tudtam együtt rezegni, mivel az általam kedvelt melankolikus ambient-fíling itt köszönt vissza a leginkább. Az absztrakt, alapvetően pörgősebb elektronikus dalok (melyeknek beskatulyázását meg se kísérelném) után a mohaszemhéj egy igencsak kívánatos befejezés lett. A dal messzire visz, és egészen mélyen belenyúl nemcsak a hallójáratokba, hanem az érzelemvilágba is, mégis megnyugtató környezetet teremt. (asvanyviz2 BC) /mäyräkoira/
Phrenia: Dissonance
Euphoria - pulls me under,
Gravity is what keeps me here.
This disconnect is growing stronger,
It’s meaningless to stay,
if I can’t make them disappear.
A legutóbbi Phrenia lemez, a Separated (amiről röviden itt is írtunk) számai után ez az új track, a Dissonance nem okoz meglepetést, ugyanakkor baromi kellemes a fülnek! Nagyon tetszetős melódiákat dalol benne Julian, az elektronikával és szintikkel pedig ezúttal sem spóroltak. Olyannyira nem, hogy a kezdő hangok után meg sem lepődtem volna, ha az Amaranthe-os Elize Ryd kezdi el az éneket. Az imázs-klipet és a dalszöveget is átható tehetetlenség-érzés meg konkrétan mindenkit megmozgathat. Ott belül. (Phrenia FB) /eNVé/
Galaxisok: Ez a nyár
Talán a szagok, talán a fény
Talán a parkban olvasott regény
Talán a háború, ami jön
Vagy a nyálam a térkövön
Nagyon baljós hangulatú dalban idézik meg a fülledt levegőben gyülekező viharfelhőket Szabó Benedekék; jól játszik rá a zaklatottságra a klip folyamatosan imbolygó kamerája is. Mind a jövőbe tekintés, mind ez a fajta gitár-billentyű együttállás nagyon jól elsült újítás az utóbbi években amúgy sem éppen egyhangú Galaxisok-palettán. A nyártoposz ellenben törzsvendég arrafelé, de ez most tényleg más, mint a többi, és körülnézve csakugyan nehéz hinni, hogy gyorsan kikeveredünk belőle. (Galaxisok FB) /tommy_dockworker/
30y: éhezők jóllakottak
engem jóllakottak
hogyan értenének
nem is hallanának
ha szólnék hozzájuk
Egy nem túl bonyolult, ám annál hatásosabb szimbolikával dolgozó, Mucsi Zoltán nevével fémjelzett klippel megtámogatva érkezett a pécsi brigád új dala. Különösebb meglepetés nem ért minket az éhezők jóllakottak kapcsán, aki eddig is szerette a zenekart, az az új dalt is zabálni fogja. Az éhezők jóllakottak egy középtempós, fülbemászó dallamú nóta lett, Beck Zoli sorai a szociális egyenlőtlenségekről pedig nagyon is érvényesek a jelen Magyarországában, ahol a társadalmi polarizálódás már-már ijesztő méreteket ölt. (30y FB) /mäyräkoira/
Avar: Tűzön Vízen
A tűzön a vízen
A paták izzanak
Vadászat az élet
Végtelen pirkadat
Minden Avar szám kicsit más, s mindegyik nagyot üt. A kvázi supergroup csapat tagjainak ez „csak” egy mellékprojekt; de átjön az egész produkcióból, hogy egyszerre komoly, mégis fun az egész. Egyik-másik Avar trackből én hiányolom az átütő katarzist, ezúttal is azt érzem, hogy amikor igazán beindult volna a dolog, akkor ért véget a szám. Ettől függetlenül a táltosrévület atmoszférája, a testen kívüli hangulat nagyon is átjön. Tetszik, hogy a „metálos” hangszerek ezúttal tényleg csak színesítenek, az ősibb hangzások felé terelődik a hangsúly. A dal fő hangszere a doromb, de kapunk furulyameneteket és kaval-zenét is (a tűz körül a basszusgitár meg gardonra cserélődött). Előbbiekből adódóan néhány moldvai csángó dallam is felsejlik, de ez nem véletlen. A táltosléthez igen jól passzolnak a moldvai zenében megőrződött archaizmusok. Elő fog még kerülni a Tűzön Vízen nálam. Sokszor. (Avar FB) /eNVé/
The Halo Effect: Days of the Lost
Now I see you standing all by yourself, there in the silence
I see you're all to yourself, these are the hours
Mikael Stanne-re szerintem nem túlzás azt mondani, hogy minden arany, amihez hozzáér… Ez a zenekar szintén a „covid-időkben” indult, csupa ex-In Flames tagokkal, úgy gondolom, hogy minden melo-death-kedvelő legnagyobb örömére. Debütáló albumuk csak nyáron jelenik meg, de eddig is 3 számmal örvendeztették meg a nagyérdeműt. A legújabb szerzemény pedig éppen a leendő címadó dal, amely a hónap közepén jött ki. Nem is tudom mit mondhatnék rá… Az ember egyből egy korai In Flames lemezen találja magát, a dallamok zseniálisak, Jesper és Niclas gitárjátéka pedig meghamisíthatatlan. Az embert valahogy amolyan nosztalgikus állapotba keríti a dal, közben pedig az egész mégis újszerű és elképesztően energikus. A refrén alatti dallam is iszonyatosan fogós, a szólóról nem is beszélve! Ha ez a lemez végig ilyen lesz, hát akkor csak annyit tudok mondani, hogy nagyon várom! (The Halo Effect FB) /H.B./
The Scarlet: Urban Buccaneer
It's a different era, a like is a command
Lubbers attack me with a dumbass comment
I wanna unplug myself all the time
Nem volt egyszerű feladat egyetlen dalt kiválasztani a frissen sült Freedom Call albumról – az asztalnál ültömben, éjfél előtt pár perccel annak rendje és módja szerint megtáncoltatott a teljes anyag. Végül nem tudtam ellenállni az Urban Buccaneer szópárosításnak, ekképpen foglalja hát el megérdemelt helyét a listán. A párhuzam ötlete abszurdan nagyszerű, nem spórolja ki az öniróniát; a kalózlelkületű, de csak a városi kispolgári életformáig jutó illetővel együtt érzünk, természetesen mindeközben a celtic punk műfajához illő tisztességes mulatás is megadatik. (The Scarlet FB) /tommy_dockworker/
Varkocs: Hát az öreg
A somorjai Varkocs azt a célt tűzte zászlajára, hogy összegyűjtse a mai Szlovákia népeinek dorombos népdalait, és ezeket új formába öntve ismertesse meg a nagyvilággal. A csapat első lemeze április végén került föl a világhálóra, és noha az album dalainak egy része már korábban is elérhető volt, újdonságokban azért így sincs hiány. A Hát az öreg is az új szerzemények közé tartozik, és annak ellenére, hogy zárótétel, meglehetősen változatosnak mondanám. A doromb és az ütősök centrikus szerepével a dal hű marad a már jól bevált Varkocs-recepthez, a hangszerek kihasználtságát tekintve viszont jóval túlmutat azon, amit a dalszerkezet alapján elvárna az ember, sőt az ének terén még egy kis torokéneket is kapunk. Egy dolog bizonyos: érdemes lesz a jövőben odafigyelni rájuk! (Varkocs FB) /mäyrakoira/
Elefánt: Kardhal
A kád amíg megtelik semmivel,
ha nincs hova, akkor is menni kell.
A szárnyaid gondosan eltettem,
repülni nekem sose kellettek.
Ahogy elindítottam az új Elefánt-nótát, finoman szólva más kép kezdett kirajzolódni a fejemben, mint amilyen hatás alá kerültem a tétel végére. Az elektronikus alapokra felhúzott ballada a minimalizmusból indulva, nagyon erős váltásokkal épít elsőrangú zenei élményt, ez a kiteljesedés elsőre helyenként le is uralja a teret az elszakadáson merengő szöveg elől. Szó se róla, nem érdemtelenül, de ez azért mégsem járja, mindenképp többször hallgatós darab! (Elefánt FB) /tommy_dockworker/
Nasip Kismet: Büklüm Büklüm
Baromi érdekes kis formáció, örülök, hogy felfedeztem őket! A török és magyar tagokból álló-, ám Budapesten tevékenykedő csapat ötletesen vegyíti az anatóliai (és környékbéli) népzenét, az enyhe rockot és a jazzt. A török nyelvű formáció Büklüm Büklüm számában a népzenei vonal domborodik ki jobban. A zenészek teljesítménye nagyon komoly, nem is kérdés, ám én Derya Ocak (női ének) és Arif Erdem Ocak (férfi ének) orgánumát emelném ki. Tökéletesen kiegészítik egymást. A sajátos hangulat a Fonóban készült videón is átüt. (Nasip Kismet FB) /eNVé/
Bloody Tyrant: Kenshi Subete Hey ru
Zárásnak itt egy dal a világ másik végéről, egyenesen Tajvanból! Ebben aztán minden van, amit szeretek: dallamos gitártekerések, blastbeat, epikus-, „csatába hívó” refrén, fura népi hangszer. Pár éve találkoztam a zenekar egyik számával a youtube-on, az extrém-folkmetal jelzőre pedig egyből felkaptam a fejem. Azt kell mondjam, nem okozott csalódást, az egész szám teljesen elvarázsolt. Azóta a néhai Dürer Kertben volt alkalmam élőben is látni őket, bár a zenéjük mintha az epikus, extrém vonalról inkább egy lazább, melo-death-es vonalra tért volna át.
Nos, ezzel a számmal, ami legutóbbi, 2020-as lemezük folytatása, úgy tűnik, végre visszatértek az extrém vonalra! A fura csak az, hogy a zenekar tagjai közben szinte teljesen kicserélődtek, minőségi romlás viszont egyáltalán nem történt, sőt! A szám elején egyből hallhatjuk a fura pengetőst hangszert, ami a „pipa” névre hallgat. Az új frontnő kegyetlen hangjának hála, először fel sem tűnt, hogy már nem férfi énekessel operálnak, a frontemberváltás egyedül a klip nézése közben esett le… Kedvenc részem a szélvész gitárszólókon kívül egyértelműen a refrén, zseniálisan hátborzongatóra sikeredett, ahogy a gitárdallam és blastbeat párosítása alatt szól az örök ellenállásra buzdító szöveg:
Banish thoughts of foes who fell
Forget the life you led
Cast off the revenge you have bled
Rise up, from the depths of hell
Should we remain, our souls we surely quell
Júliusban egyébként ismét ellátogatnak hozzánk, most már az új Dürer Kertbe! Mindenképp érdemes megnézni, egyrészt nem gyakran jönnek ilyen messzire, másrészt azon az estén még talán a folk metal zenekaromat, a Kylfingar-t is el lehet majd velük együtt csípni… (Bloody Tyrant FB) /H.B./
Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
