A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban a 12-ből három dal ajánlásával.

Ehavi vendégünk Mirtse Kori, a Kontraszt énekese (a csapatról többször olvashattatok már nálunk; például egy interjút, és egyik év végi listánkon is szerepeltek). Kori a dalszövegeihez hasonlóan most is személyes történeteket mesél Nektek, ezúttal kedvenc decemberi dalaival karöltve.

Kellemes időtöltést kívánunk!

Fatal Error: Újrafestem

Lehullanak a fáról a levelek

És én sem vagyok kivétel

Ha mennem kell, hát engedj, kérlek

Az Újrafestem nem most jelent meg, hanem még 2021 novemberében, viszont most készült hozzá videoklip, aminek örültem, mert szerintem nagyon erős dal, és megérdemelt egy méltó képanyagot. Furcsa egybeeséssel indult a kapcsolatom ezzel a dallal. Éppen a Naplemente című Kontraszt dalt írtam, aminek a témája az időskori felejtés, a demencia, amikor meghallottam, hogy Zsola is épp ugyanebben a témában dolgozik egy dalon. Ez volt az Újrafestem. Semmi összebeszélés nem volt köztünk, mégis úgy alakult, hogy pontosan ugyanakkor jutottunk el oda, hogy szeretnénk kiírni magunkból az ehhez kapcsolódó érzéseinket, tapasztalásainkat. Noha a két dal témája tulajdonképpen azonos, mégis teljesen más hangvételben fogtuk meg, és ez nagyon szépen megmutatja, hogy egy adott helyzet, történet milyen különbözően csapódhat le más és más lelkekben. Zsola erős képeket talált ennek az állapotnak a leírására, és a hangszerelés is szépen alátámasztja a sorokat. Gyönyörű példája annak, hogy egy erőteljes zene is lehet törékeny és mély mondanivalójú. (Fatal Error FB) /Kori/

Felleng: Kapcsold ki

Ablakból felhős ég, de ez a világ csak az enyém…

Az apokalipszis kezdő évében, 2020-ban alakult, önfeledt-, mégis tartalmas pop-rockot játszó Felleng nem aprózza el. Számos kislemezes dalon túl vannak, tavaly megjelent egy nagylemezük (Viszi a szél) 2022 ősszel pedig egy EP-vel (Hajnal) is megleptek minket, melyen 5 számban dolgozzák fel a bezártságot, annak elfogadását, no meg az abból való szabadulást. Néhány nappal Szilveszter előtt a záró tétel, a Kapcsold ki kapott egy pofás vizualájzert. Pont a legjobbkor, hiszen a dalból és a videóból visszaköszönő kötetlen, gátlásoktól mentes szabadság-érzet tökéletes aláfestés volt 2022 utolsó napjaihoz. Persze nem csak ekkor, máskor is érdemes egy kicsit (nagyon) felhangosítani a gitárt, kiszabadulni a mindenből is, koccintgatni, lerombolni a házat, kikapcsolni az agyakat, felcseszni a szomszéd agyát. No meg kiabálni, hogy Ooooooooooooooo... Bátran ajánlom ezt a trekket jókedvem mellé, vagy pont azért, hogy jobb kedved legyen. (Felleng FB) /eNVé/

DALFUTÁR: ODD ONE OUT

A Dalfutár Hajós András és Jeli András műsora, amit már régóta követek (azóta meg pláne ki nem hagynék egy epizódot sem, hogy az előző évadban nekem is volt szerencsém szerepelni). Mindenkinek szívből ajánlom, mert nagyon szépen, élethűen, mégis rettenetesen szórakoztatóan mutatja be a dalszerzés folyamatát. A műsor történetének egyetlen angol nyelvű dalát választottam ki, nem azért, mert angol, hanem inkább annak ellenére: nagyon szívesen meghallgatnám Turai Barna gondolatait magyar nyelven is erről a témáról, de már így, angolul is betalált. Szívesen kiemelnék minden szerzőt (és persze az énekest is) egyesével, de nem lenne értelme, mert ez így, a teljes csapattól lett kerek. Akiket viszont rajtuk kívül megemlítenék, azok a dalhoz tartozó képanyagot készítő stáb: egy egészen egyszerű koncepcióval is képesek voltak teljes mértékben alátámasztani a dal hangulatát és mondanivalóját. Az Odd one out mind zeneileg, mind szövegileg tökéletesen egyensúlyoz a szomorúság és a vidámság határvonalán (jómagam kifejezetten rajongok ezért a határvonalért). Nagyon visz magával, első hallásra megszerettem. (Dalfutár FB) /Kori/

Crüel Night: Az én lőrései

Van most ez a VHK-nak címzett tribute-lemez, amin majdhogynem minden egyes szereplő zenekar más zenei stílust képvisel. A végeredmény tehát meglehetősen eklektikusra, ebből fakadóan pedig nagyon izgalmasra sikeredett. Egy feldolgozásalbumnál ez is az elvárt, nem pedig az, hogy ugyanúgy halljuk vissza a dalokat, mint ahogyan azok eredetileg megszólalnak, mégis, számomra a legkedvesebb dalok a Crüel Night és a Who Sows Violence Reaps Storm nótái, amik a legközelebb vannak az eredeti dal által közvetített energiákhoz. Sebes tempó, punk attitűd, természetes hangzás, minden megvan tehát, ami az eredetiben, mégis más mindkét feldolgozás, melyek közül talán a Crüel Night-é áll közelebb a szívemhez. (Crüel Night FB) /mäyräkoira/

Salvus: Senki hibája

Amit ma megtehetnénk,

Csak értetlenkedünk rajta,

Minduntalan elodázzuk,

Mintha nem is rajtunk múlna.

A Salvus számomra úgy képvisel kiemelhető zenei minőséget, hogy érzetem szerint sose mozgott a fősodorban, mindig a határon, párhuzamos mellékutakon haladt töretlenül előre. És ez nem baj, mert ez is kell, szükséges, hogy legyenek olyan bandák, akik nem máshogy, csak a zene nyelvén kommunikálnak. Most, hogy kicsit utána kerestem a dolgoknak döbbentem rá, hogy több, mint 20 éves már ez a brigád… Legutóbbi nagylemezük, az Irtás (2019) óta a Túl az Óperencián és a Héthatár után a Senki hibája a harmadik új nótájuk.

És ez utóbbi sem ad okot túl sok jókedvre. A globális környezeti és értékrendi válság (ahogyan sokan hívják a körülöttünk zajló, borzalmas folyamatokat) a dal témája, ráadásul pont a folyamatos egymásra mutogatást, a felelősség félresöprését, a dühítő tétlenséget, gyermekeink elkeserítő jövőképét mutatja be. S a végtelenül polarizált társadalom és a döntéshozók folyamatos egymásra köpködése mellett visszafordíthatatlanul tönkretesszük (igazából már tönkre is tettük) életterünket, a természetet. Mindezt húsba vágóan jól mutatja be a Senki hibája, és a hozzá készült Carbon Head-es klip. Utóbbihoz pedig igazából nem is nagyon kellett díszleteket keresni, hiszen van már nekünk haldokló Sajónk és kiszáradt Vekeri-tavunk is... (Salvus FB) /eNVé/

Phrenia: Apocalypse Hour

Take my hand and fly with me.

That’s all we can do.

E havi ajánlásaim közül ez volna a legkevésbé szélsőséges tétel, ennek ellenére ez lepett meg a legjobban. Diszkós, szolid rockolás, önfeledt partihangulat, azzal együtt, hogy kiderül, ez egyeseknek már nem igazán megy ösztönösen, de a nóta becsülettel hajt valami rég elmúlt szabadság érzetének felélesztéséért. Azok a gondolatok, amiket ez az este kizárni hivatott, tényleg kint maradnak, mert csak a cím felbukkanásán keresztül szűrődik be a minden mindegy árnya. (Phrenia FB) /tommy_dockworker/

Choke City: Body Language

Nemrégiben volt szerencsém videoklipet vágni a Choke City nevű formációnak, ekkor ismertem meg a Body Language című dalukat. Miközben dolgoztam a klipen, azt vettem észre, hogy teljesen beszippantott a dal. Hiába hallgattam meg megszámlálhatatlanszor, egyáltalán nem untam rá, pedig én alapvetően ritkán hallgatok angol nyelvű dalokat magyar zenekaroktól. Annak idején sokszor éreztem azt (ez főként tizenéves koromban volt nagyon gyakori), hogy most ki kell ürítenem a fejem: magamra zártam az ajtót, kiültem az ablakba, és elbújtam a zenében. Mosolyogtam, sírtam, mikor mire volt szükségem. Ez a dal azokat az érzéseimet hozta elő: sodor magával, és kicsit közelebb kerülsz a gondolataidhoz, miközben hallgatod. Nem mellesleg a videoklipen is nagyon szerettem dolgozni, a zenekarnak egy különleges koncepciója volt, ami tökéletesen illeszkedik a dalhoz, szerintem nagyon szép képanyag lett. (Choke City FB) /Kori/

Дeva: Emilyen

A tavalyi Nemes Nagy Ágnes centenáriumi év egyik utolsó produktuma kedvenc electrofolk előadónk, Дeva dala lett.  A Kerti tó című vers került megzenésítésre a már megszokott minőségben. A dal első fele inkább lágy és elszállós, a második felétől beinduló lüktetés viszont súlyt is ad a szerzeménynek, mely szerintem Дeva egyik legjobb dala lett. Hallgatása a vizuállal együtt ajánlott. (Дeva FB) /mäyräkoira/

Strompopper: Kill Everyone

Kill everyone,

that’s what I want, that’s what you want, that’s all we want

Ritkán produkál ilyen összhangot dal és videoklip, a sorozatgyilkos-tematikában fogant, elborultan szögegyszerű Kill Everyone teljes terjedelmében és vizuális mellékletében is pontosan azt hozza, amit üzen magáról. Mindenkit kinyírni, nos, ez is egy cél, a maga feladataival, kihívásaival és persze ez ügyben is lehet az embernek elvárása saját maga felé, a nóta be is avat a procedúra részleteibe, már amennyire vannak ilyenek. Az nem nagyon derül ki, hogy ezt így most miért, akárhogy is, igen szórakoztató. (Strompopper FB) /tommy_dockworker/

Meszecsinka: Kamwa

Feloszlik az egyik legjobb hazai zenekar, a Meszecsinka. Habár jelen dal a már júniusban megjelent utolsó lemezen is szerepelt, helye van listánkon, mivel a zenekar utolsó videójaként a Meszecsinka munkásságának lezárásaként is értelmezhető. Az Urál északi részén élő nyelvrokonaink hiedelemvilága által ihletett dal és ezt libabőrt okozó módon leképező vizuál új szintre emeli az eddig pusztán hangbéli élményt. A Tombor Balázs rajzaiból megalkotott képi világ úgy rezonál a dallal, ahogyan az az emberi lélekkel. (Meszecsinka FB) /mäyräkoira/

A Bence kalandjai: Éjszaka sétálni

Éjszaka kellene sétálni, ráérősen,

semmiképp se futni, mindenki fut,

mintha muszáj volna odaérni folyton...

Kicsit sem véletlen, de Jobbágy Bence egyszemélyes, lágy gitárpengetésekkel meglágyított dalait hallgatva számomra mindig a balatoni nádas mellett naplementében, egyedül mélázva ücsörgés jelenik meg a képzeletemben. Kívülről lenyugtatnak, belülről megmozgatnak Bence dalai. Az Éjszaka sétálni, kicsit távolabb megy a Magyar Tengertől, hiszen a leírtak bárhol történhetnének, a lényeg, hogy a bóklászás lassú, egyszerű, céltalan legyen. Mert ebben a céltalanságban igazából benne van az értelem. Bence nagyszerű hangján tolmácsolja Krusovszky Dénes szövegét, amiben nem csak a fent leírtak, hanem a káros tétlenség is megjelenik. Talán véletlen asszociáció, talán mert most volt karácsony, de nekem Dsida Jenő Sietni kellett című műve ugrott be róla. Lényeg, mi lényeg, utóbbi is és az Éjszaka sétálni is mesterművek. (A Bence kalandjai FB) /eNVé/

Bankrupt: Viktorland

A portás tanít, a műtős operál

Szergej gázt ad, Peti ejakulál

Barátság a vezetékneve

Nem játék, ne játsszál vele

Bár kissé aggódtam az első soroknál, nem uralkodnak el a közhelyek, ekképpen a hazai közéleti punk friss remekeinek sorába emelkedik az új Bankrupt-tétel. A trekk elsődlegesen a refrén szövegezetével ver oda, polgári elégedetlen társaságok görbe estéin is remekül üvölthető a tetőpont. Kicsit hiányolom a hasonlóan bátor verzéket, a még több idézhető elemet, az viszont megsüvegelendő, hogy egy kiváló angol verzió is rendelkezésünkre áll a Viktorlandből. Bár ez a nóta mégsem az igazi egy jó „az ispán bassza meg” nélkül. (Bankrupt FB) /tommy_dockworker/

Válogatásunk meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:

(Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó legújabb, cikkünkben szereplő száma, így az adott előadó régebbi dalával, illetve vendégünk számával színesítettük a playlistet.)