A hónap 12 dala rovatunkban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért csavarunk egyet a dolgon, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest, előadót vagy a zenéért odaadóan tevékenykedő arcot hívunk meg szerkesztőségünkbe, hogy segítsen minket a válogatásban.
Májusi vendégünk (három dal ajánlásával) ezúttal nem volt más, mint Papp Norbert, akit többek között a KabinLáz (FB oldal itt) és a Trident (FB oldal itt) énekeseként ismerhettek. Norbinak innen is köszönjük odaadó és precíz munkáját! Mindenképp olvassátok el közös cikkünket! Nemcsak azért, mert vendégünk segítségével ezúttal is igen komoly válogatást sikerült összehoznunk, hanem, mert néhány hónapra nyári vakációra küldjük rovatunkat.
Kellemes belemerülést, zenehallgatást kívánunk Nektek!
Aron Andras: Carolina
Baby comb my hair and sing me a song,
and tell me that we’re leaving this party on an early run.
Walking back to the start where we all began.
All these dark places we danced to get back in the ring…
Áron Andrisnak immáron az 5. LP-je fog megjelenni október elsején The Moment címmel. A Carolina az első „előétel” erről a korongról, amiben ezúttal is hallhatjuk Andris párját, a Blahából ismert Schoblocher Barbarát. Bármilyen zenét is csinál Andris, azt én imádom, a szóló munkásságának pedig különösen fontos helye van a szívemben (khm; nagyon örülnék már, ha új kiadást kapna a legelső, Feathers, Black Flowers album…), úgyhogy ezt nem is szeretném tovább részletezni. Lehet, hogy más ember merőben eltérő gondolatokat hall bele, ám számomra a Carolina egy igazi megnyugtató, chill, feel good dal. Mivel az albumot Nashvilleben vették fel, a videó az ott készült hangulatfelvételekből áll. Kicsit sem tökéletes, kipolírozott videóanyag lett itt összevágva, de ez adja meg az egésznek az ízét, sajátosságát. Olyannyira átjön a feeling, hogy az ember tényleg úgy érezheti, ő is ott van a bárokban, a stúdióban. Már vagy tucatszor végignéztem ezt a videót. És a végére mindig mosolygok. Ilyen egy Igazi album előfutár. (Aron Andras FB) /eNVé/
granato: kutyád harap
Nemrég jelent meg granato új, háromszámos kislemeze, melynek harmadik dala, a kutyád harap nem csak azon okból lehetne akár egy Megtűrtek-dal is, mert a srácok közreműködnek rajta, hanem mert úriemberünk szintén az agresszív beatek alkalmazásában hisz, ez pedig meg is adja a nóta élét. Táncolható hangulatdal született, a szöveg elemzésébe nem mennék bele, mert vagy nincs benne annyi tartalom, vagy csak én nem értem. De ez mindegy is, a lényeg ugyanis nem ez, hanem dal zenei része, amihez szélesebb körű elektronikus zenei ismeretek híján annyit tudok hozzászólni, hogy előhívja azt a részemet, ami már tízezer éve a tűz körül ugrabugrál valahol mélyen. (granato FB) /mäyräkoira/
Kispál és a Borz: Letehetetlen
Idáig én is elhordtalak
Csónak voltál, én a patak
Furcsa, de a mai felhozatalban kimondottan frissnek és őszintének hat a Kispál és a Borz új albuma, pedig az ember azt hinné, Lovasiék már vagy 20 éve kimaxolták – egyben kifullasztották – ezt a fajta bölcsész-alter rockzenét. A Letehetetlen különösen be tudott szippantani Cseh Tamást idéző hangulatával, gyönyörű-mély szövegével. Ehhez nyilván az is kellett, hogy ne huszonévesen, hanem így negyvenhez közeledve találjanak meg ezek a gondolatok, de ez semmit nem von le a dal értékéből. Az is különös, hogy míg a csapból is ők folytak, messziről elkerültem ezt a világot, most viszont azt mondom, szükség van rá – talán jobban, mint bármikor. (Kispál és a Borz FB) /P.N./
The Microwaves: magyar_01
Ez tornádó, nem szél, nézd meg
a fáknak lába kél, én meg
földbe gyökerezve nézem, ahogyan
bámulsz vissza, de azt hiszem értem
Nagyon stílusos címmel vértezte fel első magyar nyelvű szerzeményét a The Microwaves, egyébiránt talán tőlük vártam volna legkevésbé, hogy magyar nyelvre váltanak. De milyen remekül sikerült, hozzáteszem, ezt magamban már hallgatás előtt megelőlegeztem nekik, elvégre a szövegre irányuló igényesség általános érvényű morális kérdés, mikróéknál pedig korábban sem kellett csalódnom ezügyben. Ezzel együtt a magyar_01 nekem zeneileg marad különösen emlékezetes, bár nem egy döbbenetes séma, mégis van számomra valami katartikus a refrén felcsendülésében. (The Microwaves FB) /tommy_dockworker/
Góbé: Rebeka
A cimbalmon szól a nóta,
A két prímás nagyon húzza.
Sej haj a banda,
Egy rövidet meginna…
Bár mindig is voltak olyan-, a népzenét és elemeit modernebb köntösbe bugyoláló csapatok, akik engem jobban megszólítottak, azért folyamatosan nyomon követtem/követem a Góbé munkásságát is, s tisztelem is azt. (Amúgy mennyire durva már, hogy idén van 16 éve, hogy elindult ez a brigád?! Nagyon megy az idő…) A csapat új nótája, a Rebeka egy közös szerzemény egy belga származású hegedűssel, Oscar Beertennel, aki egyébként az északi népzene művelője, kutatója. Ez a hangzásvilág és vonulat markáns nyomot hagyott a Rebekán (no, ne tessék már félreérteni!...), s mindezek tetejében még egy amolyan rap-betétet is kapunk a nóta közepén. Ez a szám így egyértelműen egy eklektikusabb eleme a Góbé-katalógusnak, ezt pedig én nagyon bírom. No! Eriggyetek s csujjogassatok is rá! (Góbé FB) /eNVé/
Raklap: Életem vége
Nehéz jó alterrockot csinálni, éppen ezért is nagy öröm, ha minőségi muzsikát hall az ember a műfajban. Pláne, ha azt fiatalok művelik. Legutóbb a Raklap kapcsán éppen arról írtunk, hogy tudnak ők jobbat is, mind a zenét, mind pedig a szöveget tekintve. Most pedig úgy fest, hogy imáink meghallgattattak, az Életem vége ugyanis - hogy egy finn ismerősöm véleményét idézzem a szerb eurovíziós dal kapcsán - egy absolute banger. A tetőpont egyértelműen a túladagolásért is felelős fülbemászó refrén, melyben a Mihály Dorka hallójáratsimogató hangja és Hubbes Mátyás karcos orgánuma által létrejövő hangmassza olyannyira kiváló, hogy az enciklopédiák duó szócikkéhez keresve sem lehetne jobb illusztrációt találni, de ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem tudnék gyenge pontokat találni a nótán. Arról nincsen tudomásom, hogy a szöveg kinek a munkája, mivel viszont sallangoktól és közhelyektől mentes, és mégis hozza az “alter-fílinget”, a szövegíró szintén dicséretet érdemel. (Raklap FB) /mäyräkoira/
Lakótelep: Körök a ligetben
és hiába gyűlnek a jegyzetek
a telefonomban, mind hasztalan
úgy néha elveszek magamban
de nem vagyok már oly bizonytalan
A panelközi post-punk a soviet monday Kirill-je óta az egyik legszexibb dolog számomra, szóval innen már nem is volt olyan nehéz a közelmúltban debütált Lakótelepnek megnyernie magának, de nem akarom én itt elvitatni Nándi és Gábor érdemeit. Már találkoztam az urak munkásságával a BetterThanEver révén, ami zeneileg nagyon bejött, szövegileg kevésbé, az LTP-t és a Körök a ligetben-t illetően viszont semmi hiányérzetem nincs, sőt, nem is csak a vasbetonba oltott borongás tipikus tünetei bizsergetnek. Mert jelen mű akár egy remek popnóta is lehetne némely ponton, ami talán nem egy kifejezetten szokványos együttállást eredményez, de remekül áll együtt. (LTP Instagram) /tommy_dockworker/
Cadaveres Esszencia: A bűnös
Inkább úszok a fénnyel
Ölelem két kézzel
Folyton harcban állok
A józan ésszel
A bűnös nem új szerzemény, a Cadaveres 2015-ös Hazai EP-jén szerepelt, sőt, az eredeti angol verzió The Chief címmel jelent meg még 2013-ban. Mégis helye van itt, hiszen a csapat úgy döntött, ezzel a dallal és a nemrég hozzá készült klippel búcsúztatja a „Cadaveres Esszencia” projektet, vagyis a korábbi és jelenlegi Cada-tagokkal levezényelt koncertkörutat. A dal maga szerintem zseniális, a Winci's Imaginary Cover Arts által készített videóhoz kapcsolódó hírverés révén pedig végre megkaphatja a neki járó figyelmet is. (Cadaveres FB) /P.N./
The Devil’s Trade: Vidékek vannak idebenn
Maradok idebenn
Tovább él itt benn
Mi elrohadt ott kinn...
Hatalmas hatással voltak rám Makó Dávid korábbi albumai, de különösen a The Call of the Iron Peak érintett meg a leginkább (erről röviden itt). Az a lemez sokáig heti vendég volt a lelkemben. Már vártam is a folytatását, de nem tudtam, hogy mire számítsak. Nemcsak azért, mert Dávidnak van egy (szerintem) egészséges öntörvényűsége és „szemben az árral” hozzáállása, hanem amiatt is, mert albumról-albumra annyira mély és sötét tónusok felé vitte el ezt a sarkítottan sajátos singer-songwriter témát, hogy egyszerűen nem láttam, hogy innen hová vezet tovább az út. Így rendesen felszabadultan örültem, amikor kiderült, két taggal kiegészülve, teltebb, zenekaribb hangzással alkotta meg a júliusban érkező új korong, a Vidékek vannak idebenn dalait. (Alig várom a teljes művet! Ám ez legyen egy elkövetkező cikk témája…)
Bár újdonság a saját, magyar nyelvű szöveg (s lesz még ilyen az LP-n), én ezen mégsem akadtam fenn annyira. Sokkal inkább meghökkentett a leendő új albumról másodikként meghallgatható beharangozó, egyébként címadó, 8 perc fölé kúszó tétel gyönyörű építkezése és ütős hatáskeltése. Amikor a visszafogottabb, szikárabb dallamok közé hírtelen, megdörrenve lép be a morcosabb hangzás, az konkrétan csontokig hatol. Az egész számnak van egy zaklatott, enyhén kellemetlen hangulata. Nem véletlen, Dávid elmondása szerint a mély, személyes jelentéstartalmon túl a dalnak van egy túlságosan ismerős, kelet-európai, politikai rétege. Ez elég egyértelműen visszatükröződik, ám nem feltétlenül szükséges ezt kihallani, ugyanis a szám szövegébe írt befelé fordulás, befelé burkolódzás, a belső világunkba való (általános) menekülés, a megnemértettségre és a kívülállásra érkező védekező mechanizmus nagyon-nagyon sokunk általános hétköznapjainak szerves része. A Vidékek vannak idebenn kitűnő-keserű új eleme a TDT repertoárnak. (The Devil’s Trade FB) /eNVé/
Stubborn: Vortex
A Stubborn az egyik első underground zenekar volt, akiket hallgatni kezdtem a hazai palettáról. Nem is feltétlen azért, mert a hardcore vagy a tökösebb metalcore annyira a szívem csücske lett volna, sokkal inkább azért, mert a szomszéd városból származtak, és gyakran megfordultak a hajdani kecskeméti TEKA klubban. Energikus események voltak ezek, ahogyan a srácok tempós muzsikája megkívánta. Jó ideje viszont valahogy a perifériára kerültek nálam, úgyhogy évek óta ez az egyetlen új dal, amit hallok tőlük. Meglehet, hogy én éltem dobozban az elmúlt években, de a djentes indítás, illetve Árpi tiszta éneke az átvezető részek alatt annyira idegennek hatott első hallásra (még most is), hogy nem is hittem el hirtelenjében, hogy ezt a dalt ugyanaz a zenekar írta, mint amelyik a The Heroes of Today Are Dyingot, az Eternal Emptinesst vagy a Black Batset.A hajdani sajátos ízt ebből az új dalból nagyon hiányolom, a súlyos és tempós zenét az arcomba lökő Stubborn helyett egy jóval visszafogottabb brigád mosolygott rám a klipet nézve. A lecke tehát fel van adva: be kell pótolnom az elmúlt évek elmulasztott Stubborn-termését. (Stubborn FB) /mäyräkoira/
AWS – Ketten képzeletben
Mondd meg, hogy miért vagy bennem
Mondd meg, hogy miért pont én
Lefelé húzol és eggyé válunk
Nem szakíthatnak szét
Az AWS-t csak szeretni lehet. Az, ahonnan, és ahogyan talpra álltak a tavalyelőtti tragédia után, már önmagában is tiszteletre méltó, de nem csak emiatt van helyük a hazai rockzene élvonalában. Brucker Bencéék továbbra is szállítják nekünk a jobbnál jobb dalokat, s ez alól a május 19-én megjelent Ketten képzeletben című-, hamisítatlan modern metal sláger sem kivétel. Könnyű rákattanni. (AWS FB) /P.N./
egy5egy: Pánik
Megdugták a szívemet a testeden keresztül,
Beléd hatol valami és attól felcsendült a
Fájdalmas kiálltás a mellkasomban,
Amit a lelkem nem bírt és elmenekült nyomban
A szexuális és szervi képekkel végigkísért sorok már-már ordítós tombolásba hajlanak, bár összességében azért nem olyan elborult ez a dal, mint helyenként mutatja magáról. Ez azonban semmit nem vesz el a színvonalból, az egy5egytől megszokottan nagyszerű szöveghez a figyelmet arról nem különösebben elvonó, a hangulathoz illő erőt viszont abszolút biztosító alterrock társul. (egy5egy FB) /tommy_dockworker/
Válogatásunk legtöbb dala meghallgatható egyben is az alábbi Spotify Playlisten:
Mivel a platformon még nem elérhető néhány előadó cikkünkben szereplő száma, így, adott esetben, a cikkünkben szereplő, más előadók trekkjeivel színesítettük a playlistet.
