Ebben a rovatban minden hónap elején ajánlunk Nektek 12 figyelemre méltó új dalt az elmúlt hetek terméséből. Persze azért van egy kis csavar a dologban, mert minden alkalommal egy zenészt, zeneszerzőt, énekest vagy előadót hívunk meg, hogy segítsen minket a válogatásban.
Ehavi vendégszerzőnk a MusicTunnel megalakulása óta követ minket, így nem volt kérdés, hogy egyszer vele is kooperálunk. Gerő András Péter (egyszerűbben Hex) a Kill Monday Management arca, legtöbb idejét az Analog Music Hallban tölti, ráadásul olyan bandákból is ismerős lehet nektek, mint a The Tumor Called Marla vagy a nemrég alakult Auraleak.
Kellemes olvasást és zenehallgatást kívánunk!
1. Sorbonne Sexual: Ez lakik benned
Ez lakik benned: két világ,
az egyik némán kiált
a másik, a másik minél hangosabb,
annál némább.
Aki ismer tudja, hogy talán a magyar alternatív zene áll tőlem zeneileg a legtávolabb. Még anno, a kétezres évek elején, csikókoromban viszont sokat pörögtek a társaságban a Hiperkarma, Kaukázus, Tape Underground dalai, csak azóta nem ért a szcénából semmi olyan inger, mely bármit is kiváltott volna belőlem. Egészen mostanáig. A Sorbonne Sexual-lal gyakorlatilag szomszédok vagyunk szerintem évek óta az Analog Music Hall-ban, viszont a zenéjük sokáig elkerült. Múlt pénteken átsétáltam az új EP-jük lemezbemutatójára és azt kell mondjam, hogy leesett az állam és elmondhatom, hogy egy kifogástalan produkciót láttam/hallottam. Maguk a dalok baromi ízlésesen vannak megkomponálva, a szövegkontextusok is kitűnően ülnek rájuk, az általam „bölcsészkedésnek” hívott, az elmúlt 10 évben csontvelőig lerágott lakossági alter nyomait nyomokban sem véltem felfedezni. Mindezt olyan élő produkcióba csomagolva kaphattam meg, melytől minden erre irányuló infernális félelmem elszállt. A srácok olyan profizmussal és alázattal, valamint olyan energiával adták elő a dalaikat, melyről nagyon sok rock és metal produkció példát vehetne. Érdemes elcsípni őket élőben, a Sorbonne Sexual helye egyértelműen az alternatív szcéna legnagyobbjai között van. (Sorbonne Sexual FB) /Hex/
2. Atrox Trauma: Vanity
Úgy tűnik, hogy a hódmezővásárhelyi bázisú Atrox Trauma 2019-es újjáalakulása óta töretlenül halad előre. A death és thrash metalt vegyítő kvartett még márciusban adott nekünk interjút, amiben a közelgő első nagylemez felvételeiről is szó esett, a Vanity pedig már ennek, az On The Line Of Nothing And Something címet viselő új lemeznek az előfutára. A szokásos, romok között zenélős klippel megtámogatott dal egy három és fél perces ámokfutás, melyben a thrash és death metalos elemek kitűnő elegyet alkotnak. Változatos témák, tempóváltások, mindennek a tetejébe pedig Székely Andris egy kiváló szólóval is megörvendezteti a hallgatóságot. Kell ennél több? (Atrox Trauma FB) /mäyräkoira/
3. Úrfi: A mélyén laknak a szörnyek II.
Nem mondhatom el senkinek
De ha elmondom, úgy könnyebb
Bennem a hatalmas óceán
De a mélyén ott laknak a szörnyek
A Koszorúkhoz hasonlóan (remélhetőleg) hamarosan érkező új albuma esetében is két címadó tételt vonultat fel az Úrfi, A mélyén laknak a szörnyek I. debütálását követően azonban székelyesen hosszan fontolgatták újabb közlendőjüket Száraz Bencéék, no de bő másfél év után idén novemberben napvilágot látott a kettes számú versenyző is. A popos-alteres hangzásvilágot eddig is változatosan fűszerezte a zenekar, az egy dalon belüli zenei impulzusokat tekintve ugyanakkor A mélyén laknak a szörnyek II. az eddigi legkomplexebb Úrfi-szám, egyúttal az egyik legerősebb is, a traumákhoz való viszonyulás allegorikus fejtegetésével és ennek rendkívül látványos klipbéli megjelenítésével. (Úrfi FB) /tommy_dockworker/
4. Kajgün: Ptahfraw Nowmuuz
A Kajgün talán az egyik legkülönlegesebb új, instrumentális formáció ma kishazánkban. Nem véletlenül kérdeztük már ki őket mi is (itt találjátok az interjút)… Eddig egy EP-vel jelentkeztek, most pedig itt az első nagylemez előfutára, a fent olvasható, kimondhatatlan-, generált nevű tétel. De valóban nem is kell ide „igazi” cím és az az által sejtetett jelentéstartalom, mert a nagyszerű zenei atmoszférán van itt a hangsúly. Ez a track talán még elvontabb, ám sokkal pofásabban megszólaló lett, mint elődei. Improvizáció, jazz, metal és progresszivitás. Dőljetek hátra, csukjátok be a szemeteket és utazzatok. (Kajgün FB) /eNVé/
5. Arkas: Artemis
Az Arkas kísérletezős, instrumentális koncepciójával még a tavalyelőtti S8 underground tehetségkutatón találkoztam (amit amúgy meg is nyertek). Az akkor még duóban működő zenekar (dob + gitár felállásban) progresszív, matekozós, néhol már-már kaotikus témáival egyből felkeltette az érdeklődésemet. A már Hilóczki Zsuzsival (szaxofon) három főre bővült formáció nagyon szépen mutatja be ezt a nyomasztó post-metal világot, melyet a szaxofonos húzással tettek igazán egyedivé. Erősen hallatszik a kísérletezés, de akár több taggal bővülve egy sokkal komplexebb és letisztultabb projektet vízionálok hosszútávon. (Arkas FB) /Hex/
6. Nagaarum: [Rn]
A veszprémi Nagaarum egy igazán termékeny zeneszerző. 2011 óta már 19(!) nagylemeze jött ki az egyszemélyes ambient/black metal projektjének, a sorban huszadik [Rn]s2 pedig hamarosan szintén rászabadul a nagyérdeműre. E lemez beharangozásaképpen jelent meg nemrégiben az [Rn] című tizenkétperces szerzemény, mely egy igen különleges zenei utazásra hívja az ilyesféle nyalánkságokra éhes fülekkel rendelkező hallgatóságot. A szám címe a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 86. elemére, a radonra utal, a különleges témaválasztás oka pedig az, hogy a lemez Marie Curie radiokativitással kapcsolatos kutatásait kívánja elmesélni. A dal maga a korábbi Nagaarum-hagyományoknak megfelelően igencsak kísérletezős, de a saját hang mellett főként a black és a doom metal hatásai uralkodnak. (Nagaarum FB) /mäyräkoira/
7. Analog Balaton: Könnyű
Nem leszek ideges, nem dobom el a telefont
Nincs bűntudatot keltő sms
Dekkekkel tele van a hamutál
Leszarom kinek az ágyában aludtál
Nézzük magunkat, és azt vesszük észre, teljesen másképpen kezeljük már a mindennapok jelenségeit, a csalódásokat, cserbenhagyásokat – kilépünk a veszekedésekből, nem harcolunk tovább, csak csendben, mindent lenyelve beletörődünk, hogy nem úgy lett, ahogy megálmodtuk. A békétlenséggel való megbékélés állapotát tárja elénk az Analog Balaton új klipes tétele, mindezt az utazás témájára felépítve, amely a Nyugatinál játszódó képsorokban teljesedik ki. Nem a Könnyű az egyetlen újdonság a duó háza táján, november közepe óta a teljes Lent albumot is élvezhetjük. (Analog Balaton FB) /tommy_dockworker/
8. Rural Pitchfork: Erection
But the excitement is still not over here
You notice suddenly
Your mother watched all of this…
„Ez a videó egyesek számára kifogásolható lehet.” Ez fogadott a TeCsőn, mikor az Erekcióra kattintottam. Biztosan nem véletlen, szóval igazolnotok kell nagykorúságotokat, ha meg akarjátok lesni a videót. No nem azért, mert bármi perverzió lenne a képi világában, a szövegében viszont annál inkább. Tini fiúk balladája ez a test megismeréséről és erotikus fantáziákról, egyik kézben vasvellával, a másikban meg… Szóval valószínűleg mindenki tapasztalt már hasonlókat, mindenki fantáziál és mindenki bukott már le. Ki így, ki úgy. Ha pedig nem érted a szöveget, akkor meg csak bólogass! Hisz’ elég kemény (értitek, kemény!) ez a zúzda. (Rural Pitchfork FB) /eNVé/
9. Needless: Odium
Annak ellenére, hogy nagyon ritkán kerülnek a lejátszási listámba a melodic thrash vagy death metal zenék, egyszerűen nem csak az a szívmelengető, hogy az elmúlt tíz évben egy egész új zenei generáció felcseperedését követhettük nyomon kis hazánkban, hanem olyan bandák külföldi szárnypróbálgatásainak is szemtanúi lehetünk, mint a dánszentmiklósi Needless. A végtelenül komplex, de mégis patyolattisztára mosott hangzásvilág, valamint az okos dalszerkezetek kilóra megvettek minden szempontból. Külön kiemelném a zenei kontextus atmoszférikus, sötét elemeit, melyeket egy ügyes húzással, esztétikusan állítottak összhangba a vizuális elemeken is megjelenő egységes, futurisztikus sci-fi világgal. A srácokról csak rébuszokban tudok beszélni, egyszerűen a Needless az egyik legígéretesebb nemzetközi produkció lehet a jövőben. A januárban megjelenő második nagylemezük már az Uprising Records szárnyai alatt fog megjelenni, már a két előfutár után is egyszerűen tűkön ülök. (Needless FB) /Hex/
10. Rúnaláng: Gracefully Through Daydreams
A hazai Rúnaláng egy új színfolt a hazai palettán, mely saját zenéjét kísérletezős, epikus törzsi zeneként definiálja. Az első hangzóanyag november elején látott napvilágot, a rajta lévő két dalt pedig nem érdemes szétválasztani egymásról, a kettő fúziója ugyanis igencsak erősnek mondható. Törzsi dobok, lágy fúvósok, szimfonikusok és csörgők teremtik meg azt a meleg atmoszférát, amelyet a borító színei már előre sejtetnek. A bemutatkozás tehát rendkívül hangulatosra sikeredett, Wardruna, Paleowolf és Fief rajongóknak mindenképpen ajánlott! (Rúnaláng FB) /mäyräkoira/
11. Meg Egy Cukorka: Azt hiszem
olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma
Ha valakinek az egy hónapja megjelent Meg Egy Cukorka-lemez már túl régen lett volna, a srácok ismét friss tartalommal látták el a népet, ezúttal egy, Pilinszky születésének 100. évfordulójára készült versfeldolgozásnak örülhetünk. A múlt századi szöveg és a modern zenei köntös nagyszerűen egybeforr esetünkben: egyik oldalról sem érezni, hogy kompromisszumok szükségeltettek volna, tökéletes zene-szöveg harmóniában hallgathatjuk az ikonikus, álmatlan-őrlődő sorokat. (Meg Egy Cukorka FB) /tommy_dockworker/
12. Kontraszt: Éberálom
Kicsit elfáradtam, hadd öleljelek át
Ha a cél a küzdés, nem nekem való a világ
Zárd be a múlt ajtaját
Valami nagyon megfogott Kori és Zsolt muzsikájában. A zenei alap finom, igényes, de nem tolakodó, minimális. Kori hangja nagyon jó, de nem tökéletes, mégis egyedi és magával ragadó, ez pedig sokkal fontosabb. Több helyen hallottam, hogy úgy hivatkoznak az Éberálomra, mint az első- és végre vidám, pozitív Kontraszt dalra. Ez szerintem azért nem állja meg a helyét, mert már a Csendben vigyáz rám is elég derűs volt. Oké, valóban többnyire szomorkás, melankolikus dalaik vannak, de mindegyikben ott pislákol egy kis fény, ahogyan a többnyire vidám Csendben vigyáz rámban és az új, Éberálomban is ott van egy csipetnyi sötétség, komorság (Hát igen, Kontraszt…), az életigenlés viszont alapvető. Ha a zene miatt nem is, az előbb említett szellemiség miatt a Margaret Island ugrik be róluk (mostanában együtt is koncertezgettek). Az Éberálom arról szól, hogy körülöttünk felborul minden, az én sorsom viszont mégis jól alakul, ezért pedig nagyon hálás vagyok. De leginkább az a felemelő, hogy mindezt Veled karöltve, a nehézségeket együtt leküzdve élhetem meg. Az ilyen trackek nagyon kellenek ma! (Kontraszt FB) /eNVé/
