Album: On The Line Of Nothing And Something
Előadó: Atrox Trauma
Megjelenés ideje: 2022. 01. 28.
Kiadó: WormHoleDeath
Származás: Magyarország
Kicsivel több, mint egy hónapja már, hogy megjelent a hódmezővásárhelyi-kecskeméti illetőségű Atrox Trauma első nagylemeze. Ideje volt már ennek, a legutóbbi kiadvány ugyanis egy 10(!) éves demofelvétel, azóta pedig rengeteg minden történt a fiúk háza táján (hogy mi minden, azt ebben az interjúban el is árulták nekünk).
A thrasherek új albumának borítója Bende László "gaztemplomos" hódmezővásárhelyi festőművész keze munkáját dicséri, és önmagában az a tény, hogy egy tényleges, fizikai értelemben vett festményről beszélünk, már örömre ad okot. Mindenképpen jó ugyanis látni a hagyományos technikák reprezentációját a digitális világban, arról nem is beszélve, hogy a thrash metal lemezborítói hagyomány eleve ezt kívánja meg, hogyha nagyon oldschoolak akarunk lenni.
A lemez egy hangulatos intróval indul, melyet a korábban már általunk is kivesézett You Are Servant című tétel követ. A szokványos dalstruktúrától meglehetősen távol álló, váltásokban bővelkedő szerzemény kiváló lemezindító nóta, az ember sokszor csak kapkodja a fejét, hogy mi is történik – feltéve, ha headbang közben le nem repül ugye. A headbangelős részek egyébként – dacára annak, hogy az Atrox Trauma alapvetően thrash metalt játszik – egyáltalán nincsenek túlsúlyban. A lemez ugyanis viszonylag sok dallamost részt tartalmaz, ez egyrészt riffekben (Until It Connects, Parasite Elite), másrészt pedig igen emlékezetes szólókban (I Don't Understand, The World Doesn't Exist, Get out of Publicity) nyilvánul meg. Utóbbi dal a lemez változatosságára is jó példa lehet, van itt ugyanis minden, mi szem-szájnak ingere. A már említett dallamosság néhány dalban már-már melodeathes magasságokba emelkedik, ez pedig leginkább az Until It Connects-ben érhető tetten. A dal a műfaj tipikus jegyeivel indít, majd észrevétlenül változik át egy klasszikus elemekkel operáló thrash metal himnusszá.
A The One Who’s Got Sense a lemez leghosszabb dala a maga közel hat és fél perces hosszúságával. A döngölős indítás ellenére alapvetőbben egy pihenősebb számot kapunk, melyre egy koncerten két arcletépősebb nóta között ki is fújhatjuk magunkat. A némileg lassabb tempó azonban nem jelent semmiféle törést sem az album dinamikájában, sem pedig az izgalmasságában, ugyanis egészen epikus gitártémák is elhangzanak a nóta során, aggodalomra tehát semmi ok.
Az album tetőpontja viszont számomra egyértelműen a Vanity című tétel, mely akár az album kvintesszenciája is lehetne: a death metalos jegyeket is magába fogadó bevezető riffek után egy headbangelős refrént szállítanak nekünk a fiúk, ezután érkezik Székely Andris dinamikus szólója, melyet egy bólogatós rész követ, hogy a kiállást követően a dal végére visszatérjen a refrén. A Vanity voltaképpen tehát egymaga testesíti meg az egész lemezt, annak ugyanis minden jellemzőjét hordozza. A dallamosság, a súly és az arcletépés tökéletes fúziójáról beszélünk.
Az album egyetlen gyenge pontja az angol nyelv. Az egyén világban elfoglalt helyét kutató szövegek nincsenek túlbonyolítva, ami nem is feltétlen lenne baj, az viszont sokszor észrevehető még egy laikus számára is, hogy magyarajkú énekesről van szó, még így is, hogy a lemez nem igen tartalmaz tiszta éneket. Persze értem az érveket az angol szöveg mellett, nemzetközi vizeken talán könnyebb is így evezni, én pedig úgy hiszem, hogy az Atrox Traumától nem állnak távol az efféle ambíciók. Emellett szól az is, hogy az új lemezt egy leginkább extrémebb metalra szakosodott olasz kiadó, a WormHoleDeath jelentette meg. Az angol nyelvhasználat egyébként azért is fájó kissé, mert az I Don't Understand szövegének egy része magyarul van, és sokkal természetesebbnek hat az album szinte egészét kitevő angol nyelvű részeknél. Az említett sorokban már nyoma sincs a 2011-es Fojtogat demo (a fiúk egyetlen magyar nyelvű kiadványa) kissé gyermeteg megfogalmazásainak, sőt mi több, mint thrash metal-dalszöveg, nagyon is rendben van:
Egészen vékony a létezés szövete
Börtönbe zár közöny köpenyem
Csonthéjas lelkemnek értelmet koldulok
Emészt a gondolat, szakad a csendburok
A lemezt egy kissé melankolikus hangulatú lírai tétel, a Moon, Dawn címet viselő outro zárja, mely nagyon jó kontrasztban van az előző, lényegi értelemben viszont utolsó, Upgrade című táncolós nótával, melyről nem lepődnék meg, ha a közönség egyik kedvencévé válna. A dal – hogy egy jó cimborám szavaival éljek – "gyors és lényegretörő."
Az On The Line Of Nothing And Something egy igen kiváló bemutatkozó album lett, akár azt is mondhatnám rá, hogy "nemzetközi szintű", illetve hogy "külföldön is megállná a helyét". Ez azonban azt feltételezné, hogy a magyar zenék eleve valami teljesen más ligában indulnak, ami egy nyilvánvaló hülyeség. Úgyhogy tartanám magamat ahhoz, ami József Attila Ars Poeticájában elhangzott, és amit az Atrox Traumának sikerült is magáévá tennie:
A mindenséggel mérd magad!
Szép zárszó lett volna egy József Attila-idézet, azonban semmiképpen sem maradhat említés nélkül a vizuál, amit a fiúk az albumhoz készítettek. Személy szerint én eléggé untam már az album borítóképével és a dalonként aktualizálódó "You are now listening to XY"-felirattal ellátott videókat, úgyhogy ez az egyszerű, ám annál kreatívabb, zenehallgatós-ivós vizuál nagyon betalált nálam. Kreativitás tehát van itt bőven, reméljük, hogy ez a jövőben is így marad. All hail Atrox Trauma!
Pontozás: 8/10
Írta: mäyräkoira
Atrox Trauma elérhetőségek:
